Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Amikor a test beszél

Dr. Szalai Tamás Dömötör képe
Ellenőrzött szakember

A szomatizáció egy hajlam érzelmi történéseink testi állapotok formájában történő megélésére. Aki szomatizál, személyes és társas konfliktusait testi tünetek, metaforák, betegségtulajdonítás formájában kommunikálhatja - nagyon leegyszerűítve azt is mondhatnánk, a szavak helyett testünk beszél ki lelkünket.

A szomatizáció felismerése

Egyes becslések szerint a háziorvosi konzultációk egynegyede szomatizáció. Tehát olyan eset, mikor a kliens valójában lelki és kapcsolati konfliktusait közli az „orvoshoz vitt” tünetek, organikusan nem - vagy nem teljesen - magyarázható testi állapotok formájában. A segítségkérés ilyen esetekben ezért ambivalens: az illető ragaszkodhat problémája fizikai okához, ezzel „betegségéhez”, valójában azonban lelki problémát hoz a rendelőbe.

Bárkit szomatizációra hajlamosíthat a genetikusan fokozott hajlam a szorongása, az emelkedett vegetatív válaszkészség, egyes szervek sérülékenysége, a fokozott önmegfigyelés, zsigeri ingerekre koncentrálás, a legrosszabbat feltételező gondolkodásmód és állandó magyarázatkeresés. A hajlamot erősítheti a bizonytalan kötődés, konfliktusos családi miliő, korai testi betegség, a traumák, a fizikai vagy szexuális abúzus. Utóbbi a pszichiszomatikus betegségekben szenvedők 1/3-át érinti, így a rákérdezést elmulasztani műhiba. Gyakori továbbá az érintettek társas elszigetelődése, valamint az érzelmeit nehezen megélő és kifejező (aleyithymiás), introvertált, lazításra képtelen, teljesítmény orientált személyisége. De a szomatizációt erősíti a jelenlegi szomatikus státus, a medikalizált környezet és gondolkodásmód egyaránt.

A szomatizáció gyanúját erősíti:

  • ha a beteg tüneteit erősen figyeli,
  • azokról esetleg listát vezet,
  • panaszai erősen befolyásolják hangulati nívóját és családi életét
  • ha a tünet jól kivehető stresszor után vagy életváltozás során lép fel
  • a beteg panaszai nem állnak össze egységes kórképpé,
  • sok a negatív lelet,
  • anamnézisében gyakoriak a betegállományok,
  • esetleg a számtalan vizsgálat ellenére is elégedetlen az ellátással,
  • nem érzi, hogy megértették
  • ennek tükreként a gyakori orvosváltás, vagy az orvosi, pszichológiai véleménytől független öndiagnózis
  • minél több az ismeretlen eredetű testi panasz, annál valószínűbb, hogy diffúz szorongást vagy hangulatzavart is látunk a jelenség hátterében.

A szomatizáció különösen gyakori az ún. funkcionális stresszbetegségekben, így a következő kórképek és tünetek mögött:

- atípusos mellkasi fájdalom,

- kardiális X-szindróma,

- fibromialgia,

- krónikus alhasi fájdalom,

- premenstruális szindróma,

- IBS (hasmenés, székrekedés, émelygés, puffadás),

- tenziós fejfájás,

- krónikus fáradtság szindróma.

Visszatérő vagy krónikusan fennálló, lelki tényezőket is feltételező tünetek lehetnek:

- az egyéb fejfájások,

- bizonytalan hasi- és egyéb fájdalomtünetek,

- szédülés,

- légszomj,

- zsibbadás,

- libidóhiány,

- merevedési és menstruációs zavarok

- az alvászavarok egy jó része

- típusbetegségnek számítanak többek között evés- és testképzavarok

- szomatizációs zavarunk lehet, ha legalább négy fájdalomtünetet (fej, alhas, hát, ízületek, végtag, végbél, vagy szexuális aktus alatti fájdalom), két gasztrointesztinális (hányás, hányinger, puffadás, székrekedés, hasmenés), egy szexuális (közömbösség, erekció, ejakuláció, menstruáció zavarai) és egy pszeudoneurológiai (koordináció zavara, szédülés) tünetet észlelünk, a panaszokat azonban nincs kimutatható organikus háttere.

Ilyen esetekben kérhetjük a témában jártas pszichológus, pszichoterapeuta segítségét. Érdemes kerülünk a szomatizáció önrontó körét is, mikor magunkat figyeljük aggódva, és a szorongástól persze sok természetes testi ingert rossznak, veszélesnek élhetünk meg, amely csak erősíti a további tüneteket. Az önmagunkon való segítést pedig - testünk helyett - saját lelkiállapotunk és kapcsolataink, életnehézségeink megfigyelésével kezdhetjük. Naplóban regiszrálhatjük, hogy hol, kivel, milyen helyzetben, hogyan erősödnek a tünetek, hogyan szűnnek meg vagy csillapodnak? Esetleg hogyan alakítják életünk? Mikor vagyunk jól? Mi történik ilyenkor?