Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Amikor nem jön a baba – A nehezített teherbeesés, meddőség pszichológiai háttere

Adamik Eszter képe
Ellenőrzött szakember

Gyakori jelenség manapság, hogy a párok, házastársak megtervezik, hogy mikor szeretnének gyermeket, de a tudatos rákészülés ellenére mégsem következik be fogantatás.

Orvosi értelemben meddőségről vagy nehezített teherbeesésről abban az esetben beszélhetünk, ha rendszeres, fogamzásgátlás nélküli szexuális élet mellett több, mint egy év elteltével sem történik meg a fogantatás. A gyermekáldás elmaradása mögött számos biológiai ok húzódhat mind a férfi, mind pedig a női szervezetben. Jó hír, hogy a biológiai problémák jelentős részét az orvostudomány már tudja kezelni.

Ha viszont az orvosi kivizsgálások nem tudnak a fogamzás elmaradására elégséges biológiai, medikális magyarázatot adni, akkor szokás funkcionális meddőségről beszélni. Amikor az orvosi kivizsgálások semmilyen biológiai rendellenességet nem tudnak kimutatni könnyen előfordulhat, hogy nem tudatosult pszichés tényezők állnak a teherbe esés elmaradása mögött.

Mint ahogy a biológiai problémák felléphetnek a pár nő és a férfi tagjánál vagy egyszerre mindkettőjüknél is, a pszichés elakadások is nemtől függetlenül kereshetőek egyéni szinten, de akár a párkapcsolati, családi működés szintjén is.

Mik lehetnek ezek?

Érzelmi biztonság

Az érzelmi biztonság kérdésében meghatározó, hogy a nő mennyire érzi azt, hogy párjára támaszkodhat nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is. Problematikus lehet, amikor a pár egyik tagja a gyermekvállalást esküvő nélkül képzeli el, a másik viszont vágyna a házasságra. A házasságra vágyó félben ez nem ritkán egyfajta „nem vagyok elég fontos” érzést kelt. Ehhez hasonló neuralgikus pont lehet a közös kassza kérdésköre. A nők egy része kiszolgáltatottnak éli meg, ha nincs közös bankszámla és úgymond párjuk adakozó kedvére vannak utalva. Emiatt a közös kassza és az esküvő egyes nőknél növelhetik az összetartozás és biztonság érzését.

Az érzelmi biztonság azonban nemcsak a kapcsolatból fakadhat, hanem legalább ennyire fontos tényező a hit, hogy én, mint leendő anya, képes vagyok-e biztonságot nyújtani gyermekemnek.

Gátat alkothat, ha tudattalan szinten kételkedünk benne, hogy elég jó anyák/apák tudunk-e lenni vagy képesek vagyunk-e kihordani, megszülni egy gyermeket. Fontos, hogy tudattalan szinten is ki legyünk békülve saját testünk adottságaival. A jól kialakult belső biztonság, a stabil önbizalom akár a párkapcsolatból fakadó bizonytalanságokat is ellensúlyozhatja. Önismeretileg hasznos lehet elgondolkoznunk azon, hogy az apává vagy épp anyává válás miért ijesztő számunkra és félelmeinket milyen - adott esetben téves - hiedelmek, negatív tapasztalatok táplálhatják.

Eredetcsaládunk hatásai

Nagyon nem mindegy, hogy gyerekként mit éltünk meg otthon, kislányként vagy kisfiúként milyennek láttuk szüleinket. Ha édesanyánkat kizsigerelt, férje által nem megbecsült, boldogtalan, gyermeknevelésbe és házi munkába befásult nőként tapasztaltuk meg, elképzelhető, hogy elménk tudattalanul is arra a következtetésre jut, hogy jobb lesz, ha nem is válunk anyává. Hiszen így elkerülhető, hogy mi is olyan kizsigerelt, férje által nem megbecsült, boldogtalan, gyermeknevelésbe és házi munkába befásult nővé váljunk, mint anyánk. Vagyis nem szándékosan, de az édesanyánk által mutatott negatív mintával tudattalanul ellenazonosulunk.

Ehhez hasonló gócpont lehet a feldolgozatlan múltbeli elhagyás, veszteség. Például kisgyermekkorunkban váratlanul válás vagy haláleset miatt egyik szülőnk kilép, eltávozik az életünkből. Ez abban az esetben okozhat gondot, ha tudattalanunk arra a következtetésre jut, hogy jobb nem teherbe esni, hiszen a múltban is elhagytak, mi a garancia, hogy a jövőben másképp lesz? Vagy ha elkerülöm a gyermeknevelést, akkor a leendő gyermekem sem tapasztalja meg azt a rosszat, amit nekem kellett gyerekként. Ha feltételezzük, hogy velünk a fentiekhez hasonló történt, akkor tanácsos az eredeti traumatikus életeseményeket, negatív mintákat pszichológus segítségével feldolgozni.

Gyermekszerepben ragadás: szülőkről való érzelmi leválás hiánya

Nem attól válunk felnőtté, hogy betöltöttük a 18. életévünket, sőt érzelmi értelemben akkor sem garantált, hogy felnőttünk, ha amúgy rendelkezünk önálló lakhatással és keresettel is. Ha érzelmileg felnőttek vagyunk, akkor képesek vagyunk elviselni, hogy szüleinktől egyes kérdésekben eltérő véleményünk van, melyet akár hangoztatni is merünk, tudunk szüleink unszolására nemet mondani, még akkor is, ha ők emiatt megsértődnek. Mint ahogy „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve” a gyermeküket mindenben támogató, segítő szülők is bár jót akarnak, de felnőtt gyermeküket gyakran benne tartják a gyerekszerepben. Előfordulhat, hogy a várandósság elmaradása és a szülővé válás pont amiatt következik be, mert szüleinkkel szemben kapcsolatdinamikailag túlságosan is beleragadtunk egy gyermeki pozícióba.

Hogyan tudnék bízni abban, hogy párkapcsolatunk kibírja a változással járó krízist, ha párom funkcionálisan gyerek?

Néha előfordulhat a párkapcsolat, házasság szintjén is, hogy a felek között túl gyakorivá válik, berögzül a szülő-gyerek típusú dinamika. Ilyenkor a pár egyik tagja rendszerint szülő szerepbe kerül: szabályokat hoz, tartat be, gondoskodik a másikról. A pár másik tagja pedig könnyen beleragadhat a hedonisztikus, az engedelmes vagy a lázadó gyermeki működésmódokba. Ha úgy véled, hogy nálatok gond lehet a kapcsolatdinamikával,  párban vagy akár egyénileg is érdemes lehet szaksegítséget kérni.

Stresszes életmód

A stresszes munkahely, a túlórák, a már túlzottan pörgős heti rend sem kedvez a fogantatásnak. Férfiak esetében az egzisztenciális szorongás, a nagy mértékű munkahelyi stressz elveheti a spermiumok megtermékenyítő képességét és merevedési nehézségeket is okozhat. Tehát a fogamzást illetően nemcsak a nőket érinti a stressz káros hatása.

Önmagában már a nehezített teherbeesés is nagy stresszt jelenthet a pároknak, hiszen rengeteg időt, pénzt energiát áldoznak az utódnemzésre és csak nem jön a várt eredmény. A reménykedés és a csalódás, gyász szakaszai felváltva követik egymást, egyfajta konstans érzelmi hullámvasúton tartva a párt. A sorozatos kudarcok hatására sok nő kételkedni kezd saját nőiségében és megjelenhet az a félelem is, hogy párunk közös gyermek híján el fog hagyni minket. Új stresszfaktorrá válhatnak az ismerősök körében születő csecsemők, hiszen saját beteljesületlen vágyainkra emlékeztethetnek, felkeltvén a szomorúság, elkeseredettség és az igazságtalanság mardosó érzéseit.

Nem szégyen ilyenkor pszichológus segítségét is igénybe venni, akár olyan célból is, hogy az újrapróbálásokból fakadó stresszt, lelki terheket, bűntudatot és gyászt fel tudjuk dolgozni és teret tudjunk adni másfajta érzelmi tapasztalatoknak is. Nehezített teherbeesés esetében a pszichológiai konzultációk abban is segíthetnek, hogy nőiségünket, termékenységünket képesek legyünk a fogamzás elmaradása mellett is megélni.

Jómagam művészetterápiás és szimbólumterápiás (KIP) módszerekkel is dolgozom, melyek elősegítik a nőiséghez kapcsolódó intuitív funkció aktiválását, a kreatív önkifejezést, valamint a tudattalan tartalmak áramlásba kerülését és átrendeződését. Ez a tudattalan tartalmain zajló képi, vizuális munka a személyiség mély szintjein zajlik, mely elősegíti a személyiség érését, az egészséges önelfogadás és önértékelés kialakulását. Lehetőséget adhat arra is, hogy a nehezített teherbeesés hátterében húzódó nem tudatosult elakadásainkat felismerjük és feldolgozzuk.

Amennyiben szeretnél a nehezített teherbeesés, szülővé válásra felkészülés, anyaság-apaság kérdéskörein személyre szabottan dolgozni, szeretettel várlak magánpraxisomban. Várom érdeklődésed az adamik.eszter.konzultacio@gmail.com-on vagy a 06304110444-es telefonszámon.