Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Amikor a halogatás oka valójában a szorongás

Mráz Katalin képe
Ellenőrzött szakember

A szorongás és a halogatás gyakran kéz a kézben járnak – csak éppen ezt nem mindig könnyű felismerni. Könnyen hihetjük azt például valakiről aki folyton halogat, és semmivel sem készül el időben, hogy nem is érdekli az egész. Pedig sokszor ennek pont az ellenkezője igaz: annyira fontos neki az a bizonyos dolog, hogy bele sem mer kezdeni.

Az ok gyakran egyértelmű: például hiába van jogsid félsz elkezdeni vezetni, mert meg vagy győződve arról, hogy úgyis balesetet okoznál. Vagy sokadjára sem mersz letenni egy vizsgát (pl. nyelvvizsga) mert félsz, hogy úgysem sikerülne. 

Vannak viszont a halogatásnak olyan esetei ahol az ok nem ennyire egyértelmű, sőt, sokszor elég nehéz rájönni, hogy mi is van a háttérben.  

A következőkben a halogatásnak néhány olyan típusát szeretném bemutatni, amelyek mind összefüggésbe hozhatók valamilyen módon a szorongással.

1. Halogatás – amikor a körülményekre fogod

Ilyen esetekben a halogatás mögött megbújó szorongás több módon is kifejeződhet: például folytonos düh vagy reménytelenség érzés formájában. 

Lehet, hogy az egyik családtagodat, kollégádat vagy párodat okolod amiatt, hogy nem kezdesz bele valamibe. Mondjuk szeretnél felmondani és új munkahelyet keresni de ahelyett, hogy beismernéd magadnak, hogy félsz az ismeretlentől a párodat hibáztatod, hogy nem támogat ebben. És már meg is van az indok a halogatásra.

Persze elképzelhető, hogy tényleg vannak körülötted olyanok, akik akadályoznak a terveid megvalósításában. Ha viszont rendszeresen azon kapod magad, hogy másokat okolsz amiért tologatod magad előtt a dolgokat, akkor érdemes végiggondolni, hogy nem a félelem és a szorongás áll-e mindennek a hétterében.

2. Már többször sikeresen elvégeztél ehhez hasonló feladatot, mégis félsz tőle

 ‘Ne viccelj, neked ez a feladat gyerekjáték lesz, sokszor csináltad már, nem is értem, hogy miért nem kezdted még el’! Ismerős ez a  mondat?

Ez az a helyzet, amikor a környezeted nem is érti, hogy miért halogatod a dolgot. Sőt, talán te magad sem érted, hogy miért tartasz tőle. Ráadásul emiatt még haragszol is magadra. 

Talán arra gondolsz, hogyan lehet az, hogy már annyiszor megcsináltad, most mégis ennyire félsz? Ez a probléma valójában sokkal gyakoribb, mint gondolnád. Bárkivel előfordulhat, főleg ha eltelt egy bizonyos idő azóta, amióta utoljára találkozott ilyen feladattal. Mert ilyenkor azt gondoljuk, hogy jól kellene mennie, nem szabadna hibázni, hiszen van benne tapasztalatunk. Ráadásul ehhez hozzágondoljuk, hogy biztosan mindenki más is elvárja tőlünk, hogy jól teljesítsünk.

Ha ilyesmit veszel észre magadon, akkor tedd fel magadnak a kérdést: Miben más most ez a feladat, mint korábban volt? Milyen elvárásaim vannak most magammal szemben, amilyenek korábban nem voltak? 

Ezután próbáld kisebb lépésekre bontani a feladatot, tudatosítani magadban, hogy még ha egy-egy lépésre nem is emlékszel pontosan, menet közben utána tudsz nézni vagy kérhetsz segítséget. (Itt pedig letöltheted a mini-célkitűzőt, amely segít a célkitűzésben és a céljaid megvalósításában.)

Az is segíthet ha visszagondolsz, hogy korábban milyen nehéz (és később sikeresen megoldott) feladataid voltak.

3. Amikor a halogatás oka az, hogy a rád váró feladat egy bizonyos része zavar, vagy félsz tőle

Előfordul, hogy maga a feladat érdekes lenne, kedved is van hozzá, mégis halogatod. Talán magad sem érted, hogy miért. Ilyenkor gondold végig, hogy mi az, ami zavar benne!

Lehet, hogy úgy összességében az egész dologgal nem is lenne semmi bajod, csak egy bizonyos része zavar nagyon, és ez az egésztől elveszi a kedved.  Vagy pont az első lépéssel kapcsolatban van ellenérzésed, és emiatt nehéz elkezdeni. 

Például van egy nagyobb feladatod amihez először fel kellene hívni valakit, és ha azon túl vagy akkor már semmi gond nem lenne. De utálsz telefonálni és akit fel kell hívni, az sem kimondottan szimpatikus.

Ha viszont magad előtt is le tudod tisztázni, hogy a feladat 90 százalékával semmi bajod, csak az a fránya 10 százalék zavar, akkor sokkal könnyebb lesz ‘lenyelni ezt a békát’, és elkezdeni végre.

4. Az egész feladattal kapcsolatban van ellenérzésed

 Mert úgy érzed, hogy lenne fontosabb dolgod is, amivel foglalkozhatnál. Vagy mert az a dolog, amit meg kellene csinálni egyáltalán nem visz előre. Esetleg nem is érted, hogy mi szükség van rá. 

Hiszen sokkal szívesebben foglalkoznál valami mással, ami fontosabb lenne most neked, de a ‘nemszeretem’ feladat miatt nem jut rá időd. Ettől pedig szorongani kezdesz, hiszen szeretnél haladni a fontos dolgoddal de tudod, hogy a kötelező feladatot is muszáj lenne elvégezni.

Ilyen esetekben gondold végig, hogy mennyire fontos, hogy elvégezd ezt a feladatot. Ki lehetne esetleg mással váltani? Vagy lenne olyan , akinek át tudnád adni és szívesebben megcsinálná? Ha az derül ki, hogy mindenképpen neked kell megcsinálnod, akkor miután tisztáztad magadban a halogatásod okát, sajnos nincs más hátra, minthogy nekiláss:)

5. A halogatás a maximalizmusodból ered 

Azok, akik hajlamosak a szorongásra gyakran maximalisták is. Éppen ezért a ‘mindent vagy semmit’ elv mentén csak akkor mernek belekezdeni egy feladatba, ha azt nagyon nagy eséllyel tökéletesen meg tudják csinálni. Emiatt pedig egyre csúszik a kezdés időpontja.

Addig-addig halogatnak, amíg végül tényleg az utolsó pillanatra hagyják, és vagy kicsúsznak asz időből vagy az lesz a vége, hogy csak úgy összecsapják a feladatot. Pedig lehet, hogy alapvetően nem is lett volna túl nagy a kihívás, és könnyen megoldható lett volna a probléma. Sőt, aki hajlamos a maximalizmusra az sokszor azt sem veszi észre, hogy nem is kell azt a feladatot tökéletesen megcsinálni, sokszor elég az is, ha ‘elég jó’:)

6. Nem mersz segítséget kérni

Mert attól tartasz, hogy akkor kiderül, valójában nem is értesz hozzá, nem is vagy alkalmas rá. Főleg nők körében gyakori az úgynevezett imposztor szindróma, amikor egész egyszerűen nem hiszed el, hogy a sikereket valóban megérdemled és a dícséretekre is méltó vagy. De azt, hogy alkalmatlannak érzed magad mások elől titkolni próbálod, éppen ezért segítséget sem mersz kérni – az előtted álló feladatot pedig elkezded halogatni. 

Miért fontos felismerni, hogy mi áll a halogatás hátterében?

Ha felismered, hogy valójában miért szorongsz a feladattól akkor már nem a halogatás megoldása a feladat, hanem a szorongás csökkentése. Erre pedig jól bevált technikák, stresszcsökkentő módszerek léteznek. 

Ha például az egész feladatot túl nagynak találod, akkor megtanulhatod, hogyan kell azt kisebb részekre bontani. Így akár akkor is tudsz vele foglalkozni, ha éppen nincs rá sok időd – az viszont megnyugtató, hogy mindig tudsz egy-egy lépést haladni. 

Ha másokat hibáztatsz a halogatásod miatt, akkor fontos, hogy felismerd és megnevezd a félelmeidet. Néha már az is segít, ha megbeszéled valakivel – például azzal, akit eleinte hibáztattál miatta. Ne félj a sebezhetőséget és a félelmeidet beismerni és ha nem tudod őket egyedül kezelni, akkor akár szakértő segítségét is igénybe veheted.

A szorongás (és az ebből fakadó halogatás) kezelésében az első és legfontosabb lépés, hogy megengedő és elfogadó legyél magaddal szemben. Ahelyett, hogy elkezdenéd magadat hibáztatni próbálj meg konstruktív megoldásokat keresni. 

Ne félj nyíltan beszélni az érzéseidről, ne félj hibázni sem, hiszen mindenkivel megtörténhet – csak azzal nem, aki messziről elkerüli az új kihívásokat:)