Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Amiért az Y-generáció felpörget egy szervezetet vagy inspiráló vállalkozóvá, vezetővé válik - 2. rész

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

Az Új generációnak nevezett Y-generáció (1980 és 1994 között született fiatalok) tagjaival sok esetben meggyűlik az előző, X-generációs (1961/64 és 1979 között született) vezetők baja. Pedig egymás különböző tulajdonságainak elfogadása minden szervezetben előrevivő lenne, arról nem beszélve, hogy az Új generáció kreativitása hatalmas hozzáadott értékkel bír – már ha az ki van aknázva. (Példaként gondolhatunk a Google vagy a Facebook szervezeti viszonyaira.)

Ám nem csak a szervezeti viszonyokra térek ki, írásom bátorításként szolgál az Y-generációból lett vezetőknek is, illetve önálló vállalkozóknak, mivel az Y-generáció fontos igénye a szabadság, mely egyébként is nyomást gyakorol a hagyományos munkahelyi keretekre, arról nem beszélve, hogy sokan teljesen szervezeti kereteken kívül képzelik el az életüket. És ez rendben is van. Jelen írásomban tehát a jelen munkaerőpiac ezen két legnagyobb csoportjával foglalkozom, nem fordítva most jelentősebb figyelmet az X előtti, illetve az Y utáni generációkra.

Első rész:
http://pszichologuskereso.hu/blog/amitol-az-y-generacio-felporget-egy-sz...

Jelen cikkemben az X-generáció főbb jellemzőit ismertetem:

Az X-generáció tagjai az átmeneti generációba tartoznak, a ’68-as beat-nemzedék után és a „hipermodern” Y/Z generációk előtt születtek, amikor a világ már túl volt a háború utáni újjáépítésen. Kétkeresős családokba érkeztek, a nők tömegesen léptek ki a munkaerőpiacra, így gyerekként alig látták a szüleiket, mert azok mindketten dolgoztak: innen a „kulcsos gyerek” elnevezés. A vallás szerepe csökkent, elfogadottabbá vált a házasság előtti szexuális élet és megnövekedett a válások és a csonka családok száma.

Magyarországon az X-generáció tagjai a Kádár-korszakban voltak gyerekek, közösségi gyermekkort élve a közösségi összetartozás formálta identitásukat, a mainál nagyobb közbiztonságnak köszönhetően jóval önállóbb, szabadabb életet éltek.

Ők az első generáció, akiknek –bár nyitottságukkal életre hívták az információs társadalom kereteit - felnőttként kellett felvenni a tempót a digitális technológia rohamos fejlődésével, és annak vívmányait integrálni munkavégzésükbe, ám a következő generációkhoz képest már „digitális bevándorlók” maradnak.

Ők voltak a rendszerváltó nemzedék képviselői is, akiknek egy ismerhetetlen jövő alakítójává kellett válniuk. Kinyílt a világ, azok a szabályok, melyekbe szocializálódtak érvénytelenné váltak, az újak viszont még kiismerhetetlennek tűntek. Megjelentek a multinacionális vállalatok, versenyképes fizetést, korlátlan munkaidőt és munkahelyi stresszt kínálva, továbbá sokan választották – kényszerből vagy önként - az egyéni vállalkozás útját, vagyis éltek az újonnan jött lehetőségekkel. Tapasztalták, hogy minden változik, semmi sem biztos, legfőképpen az állás nem, ezért folyamatos teljesítménykényszer van rajtuk, a családalapítás, a gyermekvállalás hátrányba is került a karrierhez képest, szüleiknél már jóval kevesebb gyerekük született, munkájukért pedig hajlandóak a magánéletüket is feláldozni, mely magyarázhatja a válások nagy számát is a generáción belül.

A szocializmus kiszámítható biztonságában, rögzült hierarchikus viszonyaiban nevelkedtek, de pályakezdőként a piaci viszonyok által diktált környezetben keményen meg kellett küzdeniük az érvényesülésért. Így rengeteg küzdelem és lemondás által érték el azt a szintet, ahol most vannak, és mivel sok közülük az első generációs értelmiségi és az első generációs sikeres üzletasszony, ezért családi minták nem minden esetben álltak rendelkezésükre. Ám gyakorlati tudás szempontjából munkahelyükön (is) sokat tanultak az előző generációtól, ezért tisztelik a kort és az azzal járó tapasztalatot – és ezt a tiszteletet várják el az őket követő Y-generációtól is.

Munkahelyükön értékelik a szabadságot és a felelősséget, a legmegbízhatóbb munkavállaló nemzedéknek, csapatjátékosoknak tartják őket. A karrierizmus mellett kontrolláltság, elmélyült szakmai igényesség, magas motiváció és kooperativitás jellemzi őket. A két politikai rendszerhez tartozás miatt az X-generációnak az egyik legjobb a realitásérzéke, gyakorlatiasak, gyorsan reagálnak, fokozott munkatempó, nyitottság jellemző rájuk. A gyors változások és munkahelyi bizonytalanságok miatt újrakezdésre, megújulásra való készségük is megedződött – bár általában a biztonságot és a stabilitást preferálják, szervezetükhöz, munkájukhoz ha tehetik, lojálisak.

Jelenleg az X-generáció tagjai pályájuk csúcsára értek, az egzisztenciális biztonság és a státusz fontosak számukra – hiszen az évtizedek alatt megdolgoztak érte. Mivel bár társadalmi mobilitásra a tanulmányok miatt lehetőség volt, a társadalmi rendszer adta munkalehetőségeket tekintve mégis sok szempontból be voltak határolva, és pályájukra nem volt jellemző, hogy 2-3 munkahelynél több munkahelyen próbálják ki magukat, ezért az életközépi válság jelentkezése, az élet értelmének, önmegvalósítási lehetőségek keresése fokozottan jellemző rájuk. Mai céljaik a munka-magánélet egyensúlya mellett a biztos megélhetés, mivel valószínűleg ők lesznek az első olyan nyugdíjas nemzedék, melynek nyugdíjas éveit is munkával kell majd töltenie.

 

(Folyt. köv.)

Írta:
Bogdán Brigitta
pszichológus, coach