Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Álommunka a terápiás ülésen - mit kezd az álommal a szakember?

Janovics Ferenc képe
Ellenőrzött szakember

Korábban már szóltam arról, hogy azért klassz dolog szerintem álmokkal foglalkozni, mert a mindennapi élményeinket egy teljesen más oldalról ábrázolják, ami segíthet abban, hogy új szemszögből figyeljük magunkat vagy másokat.  Ezt az új szemszöget viszont nehéz összerakni, olyannyira, hogy egyes kutatások szerint még a terapeuták sem mindig tudják, mihez kezdjenek, ha a kliens álmot hoz az ülésre. Pesant és Zadra (2004) ebben kívántak segítséget nyújtani. Innen szemezgettem.

Milyen attitűdjeink lehetnek egy szakembernek az álommal kapcsolatban?

Azok a megközelítések, amik foglalkoznak valamilyen formában a tudattalan fogalmával, talán a legismertebbek az álommunkájukról. Itt a freud-i, jungi.

A freud-i vonal szerint az álom elnyomott vágyakat jelenít meg, s olyan feszültségeket vezet le, melyekre ébrenlét alatt az elfojtások miatt nem volna lehetőség. Illetve, lehetővé teszi, hogy azok a gondolatok, amik álmunkból felzavarhatnának minket, álcázva/eltorzítva mégiscsak részben kielégülhessenek. Eme álca miatt azonban az álom megértéséhez rejtett tartalmakat kell keresnünk, mert az álca becsap minket. Ennek módja Freud szerint az, hogy az álmodó szabadon asszociál az álomképre. Vizsgálhatják azokat a folyamatokat is, amik torzítják az álomképet, és e vizsgáaltban is a kliens szabad asszociációira támaszkodnak a terapeuták. A jungi vonal szerint az álom rendszerint kiegészíti az önmagunkról alkotott, tudatos képet, kompenzálja azt: kendőzetlenül mutatja meg az elme aktuális állapotát, így ellene hat az esetleges önbecsapásnak és lelki egyoldalúságnak. Mesélhet az álmodó körüli világról (objektív szint), de az álmodó személyiségéről is (szubjektív szint). Először megnézik, az ébren töltött időből mi jut az álmodó eszébe az álomról? (objektív szint). Aztán kikérdezik az álommal kapcsolatos érzéseket, gondolatokat (szubjektív szint). Megnézhetik, hogy az adott kép megjelenik-e az álmodó kultúrájában, esetleg egy-egy mítoszban, mesében (archetipikus szint). Hangsúlyos elem, hogy az álomszimbólumnak több jelentése is lehet, ezért ami magyarázatot találunk rá, az sosem zárja ki, hogy később más értelemzéi módja is lesz az álomképnek. Egy terápiában akár vissza is térhetnek ugyanahhoz az álomhoz, és egy másik értelmezési módot is adhatnak neki. Az egzisztencielisták szerint az álmokban tisztán megjelenhetnek olyan témák, mint a halálszorongás vagy az egzisztenciális elszigeteltség. Az álmot nem próbálják értelmezni, inkább arra bátorítják a klienst, beszéljen az álomról olyan részletesen, ahogy tud, és közben figyelik, milyen érzelmeket él át. Segítenek azonosítani az álombeli eseményeket, és ha közben a kliens a nappali és álombeli élmény között párhuzamot talál, bátorítják a kifejtésére.

Talán kevésbé ismert a gestalt és a kognitív terápia megközelítése. A gestalt terapeuták szerint álomképek a nem kívánt személyiségrészek kivetülései; ezek elfogadását segítik. Sokszor idéztetik fel az álmot úgy, mintha jelenbeli beszámoló volna: egyes szám első személyben. A testi élményekre koncentráló módszerek azt keresik, mit érzékel az álmodó a saját testében, miközben dolgozik az álmával. Bátorítják annak átgondolására, mit jelenthet számára, ha olyan érzékletet talál, mely ellentmond az álombeli tapasztalásnak. A kognitív terapeuták az álomban kereshetnek kognitív torzításokat, maladaptív sémákat, hogy korrigálhassák őket. Kakukktojásként említem itt a támogató terápiákat, ahol bár általában kerülik az álommal való foglalkozást (a tudattalan értelmezését alapvetően kerülik), de kivételes esetekben azért elővehetik a témát. Dióhéjban itt főleg az álomképhez kapcsolódó, egyébként tudatos gondolatokra és érzésekre koncentrálva, arra keresve a választ, hogyan segíthetik ezzel a kliensük mindennapi kihívásainak leküzdését. Kicsit talán hasonlíthat ez a rövidke leírás az egzisztencialistához, bár más a kiinduló pontja, a párhuzamokra kevésbé figyel, jobban összpontosít arra, amit a paciens az álom kapcsán a mindennapi eseményekhez fűződő viszonyáról mond.

Felhasznált források:

Pesant N. and Zadra, A. (2004). Working with dreams in therapy: What do we know and what should we do? Clinical Psychology Review, 24, 489–512.

Gabbard, G. O. (2009). A hosszú pszichodinamikus pszichoterápia tankönyve. Lélekben Otthon Könvyek.

Yalom, I., D. (2006). Egzisztenciális pszichoterápia. Animula.

Jacobi, J. (2009). C. G. Jung pszichológiája. Animus.

Novalis P., N., Singer, V. and Peele, R. (2020). Clinical manual of supportive psychotherapy. Second etiion. American Psychiatric Association Publishing.