Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Aki bújt, aki nem, kukucs!

Vajai Flóra képe
Ellenőrzött szakember

Miért szereti a legtöbb kisbaba a kukucs-játékot?

"Piros kendő, pipipi,
Van alatta valaki,
Kukucs!"

Sokunk tarsolyában lapulnak ilyen és ehhez hasonló mondókák, melyek az első elbújós-előbukkanós játékok izgalmát hivatottak megnyújtani. Észre sem vesszük, és az első "kukk! kukk!" másodperces játékai szép lassan megnyúlnak, és helyüket a bújócskázás hosszú percekig tartó izgalmai veszi át.

Aprócska dolognak tűnik, igaz?

Pedig fontos változások ezek. Hiszen miről szólnak? A kicsi gyermek csak 10 hónapos kora körül érti meg a tárgyak állandóságát, azt, hogy a dolgok akkor is léteznek, amikor ő épp nem érzékeli őket érzékszerveivel. De ha el is múlt 1 éves, és már érti a tárgyállandóságot, szereti ellenőrizni, minden helyzetben kiállja-e újonnan felfedezett elmélete a próbát. Ekkor a legizgalmasabb a kukucs-játék.

Képzeljük csak el, micsoda varázslat történik közben! Anya vagy apa ránéz, mosolyog, látja az arcán, hogy valami izgalmas dolog készülődik, majd hopp! Eltűnt! Vajon egyedül maradtam a szobában? Mi lesz velem egyedül? Kicsi vagyok, és védtelen. Vagy mégsem maradtam egyedül? Anyáék vissza szoktak jönni hozzám. Mégsem tűntek el? Ha nem is fogalmazódik meg bennük szép kerek mondatokban, a kisgyermekben ilyesmi érzések játszódhatnak le a másodperc törtrésze alatt. Vajon megtörténik a csoda, itt terem anya/apa újra? És a világ rendje helyreáll, újra előbukkan, aki köddé vált, előbukkannak az eltűnt tárgyak, és bizonyosságot nyer a friss és nagyon izgalmas felfedezés, hogy a világban a dolgok akkor is léteznek, ha épp nem látjuk őket.

Neki nem egyszerűen a láthatár takarásában rejtőzködsz ilyenkor. Varázslat ez, a szó legnemesebb értelmében. Kicsi szívében újra és újra bizonyítást nyer a tény, miszerint bármi is történik, látszólag köddé is válhatsz, mindig visszatérsz, és ott leszel neki, éppen időben. Ezért megunhatatlan a játék. Figyeld csak meg! Mindig pontosan abban a pillanatban bukkansz elő, amikor még izgalmas, de már épp kezdene picit félelmetes lenni számára az egyedüllét. Hogy mikor jön el ez a pillanat? Figyeled a kisbabádat, és megérzed. Micsoda bizalomra van szükség a gyermek, és micsoda érzékenységre az édesanya részéről! Az együtt rezdülés másodpercre összehangolt momentuma ez.

Légy hálás ezekért az apró, mindennaposnak tűnő pillanatokért! És légy határtalanul büszke rá, hogy gyermeked számára egy olyan világot teremtettél, amelyben tud bízni abban, hogy ha látszólag köddé válsz is, ha a semmiből kell újra megjelenned, te mindig ott leszel neki, éppen akkor, amikor szüksége van rád.