Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

5 hiba, amit nagyon sokan elkövetnek. Ön elköveti?

Szekeres Kristóf képe
Ellenőrzött szakember

Ön hogyan éli az életét? Amiben tehetséges, abban kihoz magából mindent? Próbál minél többet tapasztalni, élményekre szert tenni?

Vagy inkább ellenkezőleg? Arra törekszik, hogy elkerülje a mindennapokban a kellemetlen élményeket és a konfrontációt? Igyekszik annyira "kis célpont" lenni, amennyire csak lehet?

1. Arra várunk folyton, hogy megkérdezzék..

...szeretnénk-e moziba menni, szeretnénk-e hozzászólni egy meetingen, hogy szeretnénk-e csatlakozni egy beszélgetéshez/társasághoz egy házibulin, vagy éppen a véleményünkről kérdeznek. Mi történik valójában akkor, ha megszólalunk és valami hülyeséget mondunk? Mi történik valójában akkor, ha valakit megkérdezünk, hogy szeretne-e a moziba menni és ő nemet mond? Vajon jobb az, hogyha hátradőlünk és megvárjuk, amíg valaki minket kérdez meg? Végülis lehet. Mert akkor, ha valami nem úgy sikerül, akkor az nem a mi hibánk lesz...

Valójában azonban a kérdést/kérést lehet, hogy sosem kapjuk meg...igen, lehet, hogy bizonyos kínos helyzeteket elkerülünk azzal, ha sosem kezdeményezünk, viszont lemaradunk egy csomó olyan esélyről, ami új ajtókat, lehetőségeket nyitna meg előttünk. Ha pedig csak várjuk azt a bizonyos sült galambot, akkor az lehet, hogy sosem érkezik bele pont a szánkba.

2. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy elkerüljük az összetűzést

Nem számít, hogy mennyire fontos és jogos a panaszunk, képtelenek vagyunk arra, hogy felvállaljuk az érdekeinket és képviseljük magunkat. Mi lesz, ha nagyon megharagszik ránk a másik? Netán faképnél hagy és soha többet nem áll velünk szóba? Vagy mi lesz, ha valamit ő is felhoz ellenünk? Ehelyett Inkább együtt élünk a problémával, puffogunk magunkban, vagy másnak panaszkodunk a főnökünkről/házastársunkról vagy bárkiről.

A valóság azonban az, hogy persze sokszor nehéz kiállni magunkért, de ha így teszünk (a "hogyan" megválasztása mindig nagyon fontos!), akkor sokkal több esélyünk van arra, hogy valódi változást hozunk az életünkbe és a komfortzónánkon is kívülre lépünk. És persze a másikkal is tisztességesebb.

3. Először a kis dolgoknak csinálunk helyet az életünkben, és csak utána a nagyoknak.

Az élet nagyon sokszor apró kis bosszantó dolgokból áll. El kell intéznünk ezt, meg kell csinálnunk azt, email elküldése, házimunka..stb. De annak ellenére, hogy ebből egy csomót megcsinálunk, mintha nem haladnánk előre (ezek amúgy tényleg SOSEM fogynak el) és közben mintha elmulasztanánk a nagy képet.

A valóság ezzel szemben a klasszikus és szemléletes példa, amit talán mi is ismerünk: ha egy üvegbe először a sót, a homokot, azután a kisebb kavicsokat, majd köveket és végül a nagyobb darabokat tesszük, akkor nem lesz helyünk és az üveget sem használjuk ki elég jól. De ha fordítva csináljuk, vagyis először a nagyobb köveket, aztán a kisebb köveket, majd a kis kavicsokat, azután pedig a homokot és a sót szórjuk bele, akkor jóval jobb lesz a helykihasználás és több is fér majd bele. Vagyis ha először a nekünk fontos értékeket és érdekeket vesszük előre (legyen az bármi: család, egészség, kapcsolatok, vagy éppen mi magunk), akkor az üres helyekre be fognak férni a kisebb kavicsok is (elintéznivalók, adminisztráció..stb.) Természetesen ez nem arról szól, hogy mindent szorítsunk bele az életünkbe, hanem inkább arról, hogy próbáljunk meg priorizálni.

4. A kritika valószínűleg inkább lenyom, semmint növekszünk tőle, hacsak...

Amikor kritikával teli szavakkal találkozunk, akkor jó eséllyel megerősíti bennünk azt a torzítást, amitől egy kicsit mindig is féltünk: nem vagyunk elég jók, nem vagyunk képesek..szóval minden, ami nem. Ebben ráadásul az a jó, hogy ezeket ki sem kell mondani: egy-egy tekintet, egy-egy testtartás és rögtön egy egész erdőnyi kritikát képzelünk mögé. Figyelem, ez nem arról szól, hogy ha egy olyan kritika jön szeme, ami mellé észszerű érveket is csatolnak, ami arról szól, hogy hogyan lenne jó, vagy jobb, nem pedig azt, hogy hogyan nem lesz jó.

Ezzel szemben az emberek jóval kevesebbet gondolnak a kritikáik mögé, mint azt mi valójában gondoljuk, vagy ameddig eljutunk az "agyalásban". Egy hozzáállás lehet akár az is, hogy egy tanfolyamon ülünk, ahol az oktató elmondja, hogy mi a jó és mi a nem jó, mi jegyzetelünk, majd később a jegyzeteinket átgondolva a lényeges gondolatokat és sorokat aláhúzzuk és csak azt tartjuk meg. 

5. Wannabe or Not Wannabe?

Vannak ötleteink, valószínűleg egy csomó. Órákat, napokat, heteket, sőt talán éveket töltünk el azzal, hogy gondolkodunk rajtuk, tervezzük őket, megvizsgáljuk a pro és a kontra érveket mindenféle irányból. De amikor a cselekvésre kerül sor, akkor több indokot is találunk arra, hogy miért NE lépjünk a cselekvés mezejére. Valószínűleg úgysem működnének. - gondolhatjuk. És különben is, mi van akkor, ha beletesszük mindenünket: a szívünket, a lelkünket, sőt a pénzünket és mégsem működik?? Talán jobb is várni addig, amíg MINDEN tökéletes nem lesz.

A valóság ezzel szemben az, hogy lehet, hogy a megvalósítás során találkozunk akadályokkal és lehet, hogy az ötletünk, elképzelésünk mégsem olyan jó (talán ettől félünk igazán?), de nem biztos, hogy minden fekete-fehér, mint ahogy azt elképzeltük és útközben is tudjuk alakítani magát az utat. Emellett az, hogy elméletben tökéletesre csiszoljuk a tervüket, minden változót figyelembe véve gyémántminőségűre csiszoljuk az elképzeléseinket és minden úgy fog történni, ahogy azt elképzeltük: Nem létezik. Ha pedig nem cselekszünk, akkor mindig az elpuskázott lehetőségek emberei maradunk. A Punnany Massifnak vagy egy szuper sora erről az Élvezd c. számukban: "De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wannabe". Ezt érdemes átgondolni.