Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

10 megdöbbentő tény a gyermekkori szexuális zaklatással kapcsolatban

PszichológusKereső képe
  1. Jellemzően (azaz az esetek túlnyomó többségében!) az áldozat közvetlen környezetéből kerül ki az elkövető. Nagybácsik, keresztszülők, nevelőapa, elvált apa, közeli barátok, nagypapa.
  2. A gyermekek esetében a zaklatás nem feltétlenül fedi a közösülést. Elég, ha a nagykorú bármilyen módon a gyermek intim zónájába kerül, vagy azzal saját nemi szerveit kapcsolatba hozza. Sajnos a gyermek ösztönösen érzi, hogy ezek nem természetes és egészséges közeledések.
  3. A gyermekekben annyira erős a szégyenérzet, hogy főleg ezért nem szokták elmondani az eseteket senkinek.
  4. Néhány éves gyermekek esetében a rendőrségi kihallgatás módszerei gyakorlatilag alkalmatlanok arra, hogy a bűncselekményt tetten érjék, hiszen a gyerek képtelen felnőtt fejjel elvárt vallomást tenni, illetve olyan objektív adatokat közölni a szexuális zaklatásról, ami alapján a vallomás megállná a helyét a magyar joggyakorlat szerint.
  5. Nincsenek egzakt módszerek arra, hogy bizonyítsák, hogy a gyermek nem kitalálta az egészet vagy félreértett valamit.
  6. Az elkövető szinte biztos lehet abban, hogy nem kapják el, mert a társadalom részéről olyan erős a hárítás a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális zaklatással kapcsolatban, hogy az esetek többségében nem hisznek a gyermeknek.
  7. 100 gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzusból csak 5 kerül napvilágra.
  8. A szexuálisan inzultált gyermekek rajzai beszédesek: szinte mániásan pénisz-szerű dolgokat rajzolnak. Viselkedésük is feltűnően megváltozik: nagyon visszahúzódó vagy ellenkezőleg, szokatlanul agresszív lesz a gyermek.
  9. A szexuális zaklatás áldozatául esett gyermek gyakran annyira elfojtja, elrejti az élményt, hogy teljesen el is felejti. Az ilyen felnőttek esetében gyakori az ún. transzgenerációs trauma, amikor saját gyermeke is zaklatás áldozatává válik, és akkor jön rá, hogy neki is volt ilyen gyermekkori élménye.
  10. Az inzultált gyermekeken általában poszttraumás stressz lesz úrrá, amelyet mindenképpen kezelni kell. A kezelés hatásosságának első jele a düh, amikor az – amúgy szeretett – zaklató iránt végre haragot tud érezni a gyermek. Ekkor indul el a feldolgozás útján.