Blog

A work-life balance, azaz a munka és magánélet egyensúlya azt az egyensúlyi állapotot írja le, mely saját igényeink és az élet más területeire szánt idő számunkra megfelelő eloszlását jelenti.

“Tudod, nagyon nehezen lépek ki ebből a helyzetből. Igazából nem is tudom, mire lenne szükségem. Mindenem megvan, nincs sok gondom az életben. De tudom, érzem, valami nem jó. Szorongok, feszült vagyok, vagy ürességet, motivációhiányt élek meg. De ahhoz, hogy kilépjek, ez nem fáj eléggé.”

Sokszor egy trauma, egy mellbevágó élmény, szétesés szükséges ahhoz, hogy kimozduljunk lehúzó, fásult állapotunkból. Amikor annyira fájdalmas történésben van részünk, amelyet lehetetlen nem észrevenni, esélyt kapunk felülvizsgálni, újradefiniálni önmagunkat. Lehetőséget kapunk a szembenézésre.

„Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá”– mondta Selye professzor, aki a stressz elméletét dolgozta ki. Azzal foglalkozott, hogyan hatnak az emberi szervezetre a betegségek. A stressz nem feltétlenül ártalmas, meg lehet különböztetni a ”jó”, pozitív vagy hasznos (eustressz); és ”rossz”, negatív vagy káros stresszt (distressz).

2015-ben több ember halt meg selfie-zés közben, mint cápatámadásban. Persze mindkét eset meglehetősen ritka, viszont tény, hogy egy átlagos fiatal nő hetente több órát is képes a selfie-k készítésére szánni. De valóban megéri ennyi energiát befektetni egy jól sikerült fotóért?

A legfrissebb kutatások szerint NEM.

NYUSZI-SZTORI

Manapság a csapból is az folyik, hogy „szeresd magad, és minden rendben lesz”. Ha az ember úgy dönt, kicsit elmélyed a lelki folyamatokban, szerez némi pszichológiai jártasságot, biztosan beleakad az önszeretet témájába, valahol a motivációs előadók és a seregnyi önfejlesztő könyv között.

Az önszeretet valóban hasznos, de mit is jelent valójában?

A kognitív terápia egy megoldás orientált terápia, ami házi feladatokkal is jár. Kliensem házi feladata az volt, állítson össze, egy kis lépésekből álló reaális tervet, napról napra, hogyan juthat el bevásárolni. Mielőtt ide eljutottunk, sok mindent átbeszéltünk például, hogy hogyan lehet reálisan gondolkodni, ami inkább segíti őt, hogyan tudja légzéssel megnyugtatni önmagát, hogyan tud kapcsolódni a jelenhez és másokhoz, stb. Itt olvashatjátok a házi feladatát, ami nagyon tanúlságos, nagyon köszönök ezúton is, hogy közzé tehetem.

Klein (2018) szerint a munkapszichológia a jövőben jelentős átalakuláson fog keresztül menni. Ezek közül mutatok be párat:

Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja c. könyve az 1960-as években játszódik Párizsban, ahol kelet-közép-európaiak egy csoportja beszélgetni, vitatkozni járt össze. „Semmit sem vettek komolyan és mindenből gúnyt űztek, legfőképpen önmagukból. … Sivár mindennapjaik ellenére nem voltak sem szomorúak, sem mélabúsak. Ellenkezőleg: állandóan humoruknál voltak, és olyan gondtalannak tűntek, mintha semmilyen emlék nem nyomasztaná őket.” Az éppen csüggedő, szorongó társaikat úgy bíztatták: „Életben vagy, használd ki, örülj neki!”

Egy amerikai pszichológiai kutatás (Illinois) nemrég érdekes megállapításokra jutott a boldogsággal kapcsolatban. A kutatást vezető professzor (Ed Diener) szerint a „mérsékelten” boldog (10 pontos skálán 8, 9 pontot bejelölők) résztvevők sikeresebbek az élet bizonyos területein, mint azok, akik a skála tetejére pozícionálják magukat. Ennek talán oka lehet, hogy az igazán boldog emberek kevésbé hajlamosak arra, hogy megváltoztassák viselkedésüket, vagy alkalmazkodjanak a külső változásokhoz, még akkor is, ha a rugalmasság előnyös lenne.