Blog

A cyberbullying közösségi térben zajló, általában publikus zaklatás egy formája, mely leggyakrabban fiatal tinédzsereket érinti. A zaklatás elektronikusan pl. interneten, telefonon keresztül zajlik. A cyberbullying legtipikusabb helyszínei a közösségi felületek. Ezeken a felületeken a zaklatás különböző formákat ölethet. Egyes esetekben az áldozat nem kívánatos szöveges üzeneteket, képeket, videókat kap.

Észreveszi olykor magán, hogy az Ön szükségleteit nem hallgatják meg, hogy nem tud nemet mondani vagy határozottan fellépni magáért? Nehezére esik megbízni az emberekben? Gyakran érzi, hogy nem megfelelően bánnak Önnel? Ezek mind a határhúzás nehézségeire utalnak.

Milyenek az egészséges határok?

Nem is gondolnánk, hogy azok a korai események, melyekre könnyedén azt mondhatjuk gyermekünk „úgysem emlékszik majd”, mekkora hatással vannak élete alakulására. Sőt, szülőként a saját feldolgozatlan traumáinkat, félelmeinket is továbbadjuk gyermekeinknek. Írásomban többek között arra keresem a választ, hogy mivel magyarázhatók a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulások és viselkedési minták.

A koronavírus váratlanul ért mindenkit, érkezését nem lehetett előre látni, ezáltal lehetőségünk sem volt felkészülni a járványra. Taleb elnevezése szerint egy igazi fekete hattyúval van dolgunk, ami sok emberre nagy hatást gyakorol, mind pszichésen, mind mentálisan, mind emberi kapcsolatokat tekintve. Ugyebár nem szeretnénk újból átélni, hogy fenekestől felfordul az életünk, és azt érezni, hogy visszakerültünk a start mezőre, ahol kezdhetjük elölről felépíteni az életünket? Természetesen nem! Vajon mit lehet tenni efféle nem várt helyzetekben?

A gyermeknevelés egy olyan megnevezés, amely számos dolgot magába foglal: a gyermekeinkkel való együttélés módjait, a bennünk élő vágyakat, célokat, gyermekünk fejlődésének elősegítését, a kettőnk kötelékének alakítását, és még sokáig lehetne sorolni. Kapcsolódnak hozzá cselekvések, gondolatok, érzések, attitűdök, minták, szavak, gesztusok... megint végtelennek tűnik a lista.

A meddőség egy sokakat érintő, világméretű probléma. Pszichológusi munkám során azt tapasztalom, hogy bár az orvosi kezelések palettája mára már színessé vált, a lelki oldallal mégis kevesen foglalkoznak. A leendő anyukák megannyi kezelésnek vannak kitéve, amelyeket szigorúan követnek is, azonban a pszichés megterhelődésről kevesebb szó esik. Pedig nagyon fontos lenne erősíteni a lelki ellenálló képességet is, hiszen a fogantatási nehézségekkel szembesülni önmagában is krízist hoz, és a kihívások sora csak folytatódik a kezelésekkel.

Talán már Önnel is megtörtént, hogy egy biztosítási ügynök, egy olyan biztosítási terméket adott el Önnek, amit később megbánt. Hogyan is képes erre az ügynök, hogyan tud eladni egy olyan terméket Önnek, amit valójában nem is venne meg?

A pszichoszomatika kifejezést már 1818-ban használták (Heinroth, J.), de írtak már az ókorban is róla. A test és a lélek szoros kapcsolatát már az ókorban is ismerték, Pergamonban Galénosz, a gladiátorok sportorvosa, a hidroterápia bevezetése mellett a lélek karbantartására is figyelt. A keleti és görög filozófiában és orvoslásban évezredek óta jelen van az elképzelés, miszerint a testi és lelki tényezők együttes harmóniája hívja életre az egészséget. Ha ez a harmónia megbomlik, különböző betegségek figyelmeztetnek erre.

A klienseimmel végzett munka során gyakori jelenségként tapasztalatom a katasztrofizálást, amit leginkább úgy lehet megragadni, hogy sokszor intenzív szorongás fogja el őket annak kapcsán, hogy az adott helyzetben a lehető legrosszabb dolog fog történni velük. A katasztrofizálásnak számos negatív hatása van: növeli a szorongást, a depressziót, és azt is előidézheti és sokszor bénító érzést okoz. Meggátolhat abban is, hogy olyan tevékenységet végezz, amit szeretnél.

Annak több oka van, hogy mért csinál ilyet az agyunk:

A valóságot, amelyben élünk, mi saját magunk teremtjük meg. Azt, ahogyan a világot látjuk az a mi szűrőnk, úgy beszélj magadhoz, mintha a legjobb barátoddal beszélgetnél. Bántanád azt az embert, akit igazán szeretsz? Valószínűleg nem. Akkor te miért érdemelnéd meg, hogy úgy beszélj önmagadhoz, ahogyan azt nem érdemled meg? Ennek az elején nehéz véget vetni, főleg, ha évek óta így teszed, de megálljt kell parancsolni magadnak! Úgy beszélj magadhoz, mint aki igenis megérdemli a szeretet, elfogadást, és aki képes önmagát is elfogadni és szeretni.