Blog

Az ember alapvetően társas lény, szükségünk van szociális kapcsolatokra ahhoz, hogy kiegyensúlyozottan és biztonságban érezzük magunkat. Az emberiség fejlődéstörténete során a csoportban való lét bizonyult adaptívnak, már az ősember is könnyebben megküzdött a rá leselkedő veszélyekkel, ha nem egyedül, hanem társaival nézett szembe velük. Az, hogy igényeljük mások társaságát (a valahová tartozás az egyik alapmotívumunk), tehát evolúciósan kódolt bennünk, mivel az évmilliók során a túlélésünket szolgálta.

A várandósság egy nő lelkében éppúgy változásokkal jár, mint a kívülről látható testi átalakulása. Érdemes ezekről a jelenségekről is trimeszterenként gondolkodni!

Az első trimeszter lélektani történéseit ld. a legutóbbi bejegyzésnél.

A motiváció egy hajtóerő, ami képessé teszi a sportolót, hogy edzésről edzésre fejlődjön, teljesítsen, versenyeken egyre jobbá váljon. Azt tapasztalom, ha „túl magasra tette a sportoló a lécet”, nem ismeri saját határait és túlterheli magát (pihenés-terhelés egyensúlya), sorozatos kudarcok érték, kiürülnek tartalékai és elfárad, motivációja az edzésmunkára, fejlődésre lecsökken. Lehet, részt vesz az edzéseken, de „nem tudja odatenni magát”, ennek okát esetleg ő maga sem érti, nem tudja megfogalmazni.

Manapság, egyre több időt töltünk a munkahelyünkön, ahol számos konfliktussal kell, hogy eredményesen megküzdjünk. Egyes esetekben ez nem sikerül, sőt a konfliktus elmérgesedik, ekkor alakulhat ki a munkahelyi pszichoterror. Az alábbiakban munkahelyi pszichoterror lélektani mechanizmusait mutatom be.

Bármilyen meglepő a düh és a harag az elvárásainkra épül. 

A párkapcsolat két életút találkozása, ahol – ideális esetben – a két ember egyéni és a párkapcsolat fejlődése összhangban van. Szerelembe esve elképzelhetetlennek tartjuk az életet a párunk nélkül, de egyszer csak megváltozik a helyzet, igényelni kezdjük a különlétet is. A párkapcsolat fejlődése kríziseken keresztül történik, melynek sajátos dinamikája van, és szakaszokra bontható. Sok esetben egy fázisban történő megrekedés okozza a kapcsolati problémát.

„Annyira szerencsétlen vagyok! Mindig az én hibám minden. Semmit sem vagyok képes jól csinálni. Mi baj van velem? Nem érdemlem meg a boldogságot. Nem érdemlem meg a sikert.”

A belső kritikusunk sokszor a fentiekhez hasonló, egyértelmű üzeneteket küld. Máskor olyan halk, visszafogott, hogy szinte a létezéséről sem tudunk. Mégis, a háttérben kifejti erejét, meghatározva cselekedeteinket, gondolatainkat, akadályt képezve céljaink megvalósításában.

A húszas évek vége, és a harmincas évek eleje az az időszak az egyén életében, melyben elköteleződik mind a magánéletben, mind a munka világában. Az első munkába állás egy olyan fordulópont, melynek során a kötetlenebb tanulmányi éveket követően a munka szigorúbb elvárásokkal rendelkező világába kell bekapcsolódnia a fiatalnak.  Sokan ezt a fordulópontot tekintik a felnőttkor kapujának. A munkaidő hossza, monotóniája, kötöttsége, a szabadság elvesztésének élménye mind olyan tényezők, melyek az elköteleződést nehezítik.

A várandósság egy nő lelkében éppúgy változásokkal jár, mint a kívülről látható testi átalakulása. Érdemes ezekről a jelenségekről is trimeszterenként gondolkodni!

A munkapszichológián belül a szervezeti kultúra fogalma egy nagyon divatos kifejezéssé vált. Rengeteg tanulmány foglalkozik vele, kutatja azt, hogy kultúra, hogyan befolyásolja a dolgozókat, milyen kultúrához, milyen személyiségű ember illeszkedik a leginkább. Lentebb az egyik legismertebb modellt Cameron és Quinn szervezeti kultúra koncepcióját mutatom be.