Blog

Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni a párkapcsolatokról - és azon belül a nehézségekről -, hogy azoknak van egy okozójuk és van egy elszenvedőjük. Hogy nem figyel, hogy nem ér haza, hogy nem hagy egy szabad percet sem. Néhány perc erejéig azonban játsszuk azt, hogy a párkapcsolat egy szöveg, amiben a felek más-más helyekre teszik a központozást.

Tulajdonképpen az ok-okozati viszony elgondolása egy jó alap is ehhez a játékhoz, hogyha teszünk egy kiegészítést, miszerint ez a kettő - mármint az ok és az okozat - felcserélhetőek egymással.

A lélektani értelemben vett krízis akkor alakul ki, amikor az egyén kénytelen a veszélyeztető körülménnyel szembenézni, aminek fenyegető közelsége mindennél fontosabb pszichológiai problémává válik számára. Ezt sem elkerülni, sem megoldani nem képes az őt jellemző, szokványos problémamegoldó eszközökkel.

Fejlődési krízis

Ez a poszt az örökbefogadásról szól. Pontosabban arról, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – miért lehet nehezebb és kockázatosabb egy befogadó családban nevelkedett gyerek adoptálása. És miért lehet egyszerűbb, komplikáció-mentesebb a csecsemőotthonból vagy gyermekotthonból (leánykori nevén intézetben) érkező örökbefogadása. Hangsúlyozom: lehet.  

Az életünkben bekövetkező változások velejárói a krízisek, melyeket nem tudunk figyelmen kívül hagyni. Próbára teszik, és feladat elé állítják testünket, lelkünket. Ezek a történések átmenetileg felborítják a világunk rendjét, kibillentenek az addigi egyensúlyi helyzetünkből. A hétköznapi nyelvben a krízis szó negatív színezetű. A krízishelyzetekre mintegy reményvesztett, kilátástalan, kétségbeejtő állapotként gondolunk. Maga a szó azonban eredetileg fordulatot, vagy válságot jelent. A válság nemcsak a veszélyt és a megsemmisülést, de a pozitív kimenetelű lehetőséget is magában foglalja.

Szeretném leszögezni, hogy az alázat szónak semmi köze nincsen a megalázottsághoz, a legtöbb ember tévesen így értelmezi. Az alázat egy nagyon nagy erény és ha van bennünk, akkor képesek vagyunk elfogadni az életet olyannak amilyen. Az alázat bölcsességet jelent, aki alázatos az tudja, hogy ő is csak egy az Isten rengeteg teremtménye közül, és mint ilyen, ezért megvan a jelentősége a világban. Az alázat tudást jelent arról, hogy nem vagyok mindent tudó, de van bennem nyitottság és akarat, valamint elköteleződés arra, hogy a hibáimból tanuljak.

Gyakran hallok hasonló nagy igazságnak hitt mondatokat, ezeknek hatásairól szólna ez a bejegyzés.

„Ha két éven belül nem jegyez el, nem is fog!”

A legtöbb család életvitele nagymértékben megváltozott a koronavírus kapcsán kialakult helyzetben. Ugyan fokozatosan enyhülnek a korlátozások, az összezártság továbbra is kihívást jelent. A nyári szünet kezdetével a gyereknevelés, a családi élet és a munka sokak számára egyetlen helyre, az otthonra korlátozódik. Mit élnek meg a családtagok a krízishelyzetben? Mitől függenek a tűrőképességünk korlátai? Hogyan tudunk hatékonyan alkalmazkodni egymáshoz a koronavírus idején? Írásomban többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Minden egyes üzenetnek létezik a négy oldala, akár tudatosítjuk, akár nem. Amikor az üzenetet küldjük, akkor általában az egyik oldal kiemelt szerepéből tesszük azt. Tehát ugyanaz az üzenet számos más információt is hordozhat. Ezek minden oldalon lehetnek nyílt jelzések, de lehetnek burkolt jelzések is.

„… nem megváltoztatni akarom azt, aki hozzám fordul, hanem megérteni. Nem megmondani neki, mit tegyen, hanem vele együtt átélni azt, amit ő nem tud átélni. Ez a legfontosabb. Miközben átélem vele, és hozzásegítem, hogy ő átélje, ugyanakkor külső rálátásom is van a helyzetre, a problémájára. Ettől más ez a szakmai segítség.” (Kulcsár Éva)

A mai szóbeszédben és a médiában gyakran hallhatjuk azt a kifejezést, hogy toxikus vagy mérgező kolléga. De mit is jelent valójában ez a kifejezés? Toxikus kollégának azokat a személyeket nevezzük a munkahelyen, akik valamilyen okból a munkatársaikat bántják, vagy a saját magánéleti problémáikat rendszeresen munkatársaikra öntik, vagy őket használják a frusztrációjuk levezetési tárgyaként. Ezek a személyek szinte folyamatosan harcolnak valakivel pl. a főnökkel, a beosztottal, vagy a hierarchiában velük egy szinten lévő kollégával.