Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szorongás kezelése

Szorongás bemutatása:

A szorongással mindannyian találkozunk akár nap mint nap. Ez teljesen rendjén való, hiszen a szorongásnak vagyis a félelemnek gyakran evolúciós funkciója van, megvéd minket, attól, hogy számunkra veszélyes tevékenységeket folytassunk, vagy éberebbé tesz minket, hogy jobban tudjunk figyelni magunkra vagy a szeretteinkre. A hangsúly itt is a szorongás mértékén van, illetve a szorongást kiváltó helyzet relevanciáján.
A szorongásos zavarok típusai:
1. A Generalizált szorongás:
Ennek tünetei a folyamatos aggodalmaskodás, túlzott félelmek, szorongások, visszatérő szomatikus panaszok. A félelmek azonban nem kötődnek egyetlen jól meghatározható tárgyhoz. Igen gyakori a munkahelyi teljesítmény, gyermek, hozzátartozó betegsége miatti, mások megítélése miatti, anyagi helyzet miatti aggodalom. Ez a fajta szorongás kiterjed a családtagokra is, az ilyen emberek túlzottan féltik gyermekeiket, szeretteiket.
2. A Szociális szorongás:
Előfordulása fokozott bármilyen szociális helyzetben. Ez lehet akár vizsga, telefon beszélgetés, állás interjú, nyilvános beszéd, kiselőadás, ismerkedés, párkapcsolat, mások előtt való étkezés vagy baráti összejövetel során is. Ennek legnagyobb veszélye, hogy az egyén egy idő után elkezdi kerülni ezeket a helyzeteket, hogy ne szorongjon. Ez pedig az élettér beszűküléséhez vezet!
Kialakít egy ördögi kört maga körül: társas helyzetben ahelyett, hogy mások felé fordulna, önmagát monitorozza, és azt, vajon hogyan reagálnak rá mások, így ellehetetleníti, hogy valóban tudjon kapcsolódni másokhoz, ezért ténylegesen kevesebb pozitív megerősítésben lesz része, tehát beigazolja a feltevését, hogy őt az emberek nem szeretik.
3. Specifikus fóbiák:
Irracionálisan erős szorongás valamely tárggyal vagy helyzettel szemben. Amennyiben az egyén megközelíti a rettegés tárgyát, fizikai tüneteket is mutat, mint verejtékezés, remegés, nehéz légzés, szapora szívverés, vérnyomás emelkedés, valamint menekülési vágya vagy akár halálfélelme támad. A tünetek hasonlóak a pánikroham során jelentkezőkhöz, de a különbség az, hogy itt egy konkrét helyzet váltja ki.
Fóbia gyakorlatilag bármivel kapcsolatban kialakulhat, lehet ez állattal, természeti katasztrófával, veszteséggel kapcsolatos félelem, helytől, magasságtól érintéstől való rettegés.
4. Pánikzavar:
Kiindulási helyzet egy normál testi reakció téves értelmezése, felnagyítása. Ez beindít egy önmonitorozó folyamatot, a tünetek erősödnek, végül roham lesz belőle.
Az ismétlődő rohamoktól való rettegést nevezzük pánikbetegségnek. Ez szintén beszűkülő életmódhoz vezethet.
5. Kényszerbetegség:
Kényszer gondolatok, melyek önkényesen betörnek, és kényszer cselekvések, melyek hátterében szorongás áll. Leggyakoribb, hogy az adott kényszercselekvés elvégzése azt az érzetet kelti az egyénben, hogy ezzel megóvja magát vagy valakijét valamilyen negatív esemény bekövetkezésétől.

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Tehetetlenség

Kedves Szakértők! 28 éves vagyok, külföldön élek a párommal, akivel itt ismerkedtünk meg még egyetem alatt. egy év után stabil munka- és lakóhelyünk van. A stressz még mindig sok, társaság kevés. Nyelvészként úgy gondoltam nem árt egy szakma sem,az egészségügy mellett döntöttem. Esti műszakban dolgozom egy súlyosan mozgássérült személy segítőjeként,de a fősulira valszeg másodszor sem fogok bejutni. Túlvagyok egy téli depresszión de továbbra is gyakran szorongok és sok bennem a visszafojtott düh ami ha elő is tör önmagamra irányul, miért vagyok passzív,összeszedetlen, vagy a párom viselkedésére

szerdán szóbeli vizsga/beégés?

Kedves Pszichológus! 2 éve érettségiztem, akkor még nagyon szorongó voltam és a szóbelin 3 tantárgyat rontottam el a leblokkolás miatt, ezért ezekből pótérettségit kellett tennem, ami végül egy pszichológus segítségével sikerült (4 kettes 1 hármas, szóval elég csúfos, de meglett) 2 éve nem járok iskolába, de úgy döntöttem, hogy továbbtanulok jövőre. Ezért most elkezdtem egy tantárgyból letenni újra az érettségit (jövő tavasszal még kettőt emelt szinten szeretnék a pontszámhoz),de a lényeg, hogy tök egyedül készültem fel, s így szerintem nehezebb, és már 2 éve nem voltam olyan helyzetbe ,hogy

szerdán szóbeli vizsga/beégés?

Kedves Pszichológus! 2 éve érettségiztem, akkor még nagyon szorongó voltam és a szóbelin 3 tantárgyat rontottam el a leblokkolás miatt, ezért ezekből pótérettségit kellett tennem, ami végül egy pszichológus segítségével sikerült (4 kettes 1 hármas, szóval elég csúfos, de meglett) 2 éve nem járok iskolába, de úgy döntöttem, hogy továbbtanulok jövőre. Ezért most elkezdtem egy tantárgyból letenni újra az érettségit (jövő tavasszal még kettőt emelt szinten szeretnék a pontszámhoz),de a lényeg, hogy tök egyedül készültem fel, s így szerintem nehezebb, és már 2 éve nem voltam olyan helyzetbe ,hogy

stressz, vagy pánikbetegség ?

Kedves Doktor Úr / Hölgy 45 éves nő vagyok, hat gyermekem van, ebből már csak három él velem. 2012 óta orvosilag bizonyított parox tachicardiám van életemben hat évig voltam kezelve pszichiátrián, szerotonin zavar, illetve histrionikus személyiségzavar miatt. Ezzel 2004 óta nem volt problémám. 2012 ben komoly trauma ért, illetve a történteket én úgy éltem meg, és azóta sem tudtam magam túl tenni rajta. Szinte napi szinten idézem fel újra az eseményeket, ugyan azzal a félelemmel, és fájdalommal mit akkor éreztem. Képtelen vagyok a történtek helyszínére vissza menni, ha ott vagyok újra élem a

Mi baja a gyermekemnek?

Hogyan segítsek 9 éves lányomon, ha nem tudom megérteni mi a baja, mitől retteg? Állandóan sikogat, nyávog és depressziós unalomban tartja magát. Nem találja fel magát, nem tud önállóan játszani, folyamatos figyelmet szeretne. Óriási szeretethiánya van. Van kis tesója, aki a gyökeres ellentéte már most 2 évesen. Nagylányom sikogat a darazsaktól, ha megkarcolja a lábát, visszabeszél, dacoskodik, úgy sír, hogy már szinte hörög, érezhető, hogy a figyelmet akarja magára vonni, de ezzel általában csak feszültséget kelt mindenkiben, az osztálytársaiban és a tanáraiban is. Nem tudom mit tegyek... Álm

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

szorongás

21 éves vagyok és most költözöm.. Voltam már az új helyen, nagyon jó.. Még nem költöztem el teljesen, még pár napot itthon lennék, de anyámék már kitúrtak, még kaját sem adnak már, rgy barátnál alszom most. És úgy néz ki, hogy amíg a családom nem keres, addig én se fogom őket. Nagyon szorongok amúhy a napokban (amúgy is hajlamos vagyok rá), nagyon ver a szívem, majd kiugrik a helyéről, nyugtalan vagyok puffad, görcsöl a hasam, fáj a mellkasom stb.. Attól félek, hogy visszaesek a szorongásba, mint régen (azt küzdöttem le páréve).. Amikor ott voltam az új lakásban és az ismerősöm épp dolgozott n

Mi lehet?

Baratnom kb 1 honapja epilepszias rohamot kapott en meg panikrohamot es volt 2 het mire feldolgoztam ezt az egeszet.Es 1 honappal az eset utan hirtelen ramtort a semmibol az izzadas,felelem,heves szivdobogas,szemrangas es nem tudom,hogy ez mi lehet.Majdnem mindennap ramtor egy kis idore.Azota a fejem is faj.Tudnanak segiteni,hogy erre mi lehetne a legjobb megoldas?

Mit tegyek ha édesanyám azt szeretné, költözzek megint haza?

Jó napot kívánok!21 éves lány vagyok.A szüleimmel való viszonyom ambivalens. igaz lesz anyukámra. Egyetem kezdetekor elköltöztem albérletbe,mert már nem bírtam velük élni,nem bírtam azt a légkört. Nagyon ritkán vagyok otthon több napig, de borzasztóan felkavar, főleg hogy folyamatosan áskálódnak a barátom ellen, akivel harmonikus a kapcsolatunk. Most a szüleim és nagymamám is költözik, ez sok stresszel jár. Ezt felveszem,és emiatt a munkában is rosszul teljesítek, az egyik helyről ki is rúgtak. Újra előkerül a téma,hogy költözzek haza,lakjak velük egy kis ideig, mert ha különférezünk, sehova n

hogyan kontrolláljam magam

Tisztelt Pszichológus! 34 éves vagyok. Epilepsziás ,nem meghatározott személyiségzavarom,nem organikus pszichózisom van. Sokszor érzek késztetést,hogy bántsam magam,gyógyszer túl adagolásra,halálra gondolok,más rossz megfoghatatlan gondolataim,érzéseim,félelmeim vannak csak úgy is,ideges,feszült is vagyok valamint majdnem mindig belekötök valakibe,nem tudom kontrollálni érzelmeim,viselkedéseim és úgy mindent és nagyon zavar főleg,hogy mások,illetők mit gondolhatnak rólam ezért.Volt,hogy lebunkóztak ezért. Nem mindenkivel vagyok ilyen.Mitől lehet ez? Mit tehetek ellene? Középiskolában főleg

Hogyan lehetek normális?

Annyi problémám van, hogy őszintén nem tudom mivel is kellene kezdenem. Nem is választ vagy csodaszert várok attól, hogy ide írtam, csak talán némi támpontot. Huszon éves nő vagyok, szorongásos problémákkal. Párkapcsolatot képtelen vagyok kialakítani, bár azt hogy ez baj csak a környezetem reakciójából látom. Mivel rettegek attól, hogy a környezetem bármilyen módon megaláz emiatt, így igyekszem ezt az információt eltitkolni magamról. Nagyon nehezen bízok meg bárkiben, az pedig hogy egy férfit fogadjak a bizalmamban egyenesen lehetetlennek tartom. Folyamatosan azt várom, hogy mikor ér "támadás"

Hogyan tovább?

Tisztelt Pszichológus! 52 éves nő vagyok. 20 év házasság után elváltam, utána volt egy 4 éves kapcsolatom, ami részemről nagy szerelem volt, de két éve véget ért, ezt talán a mai napig nem hevertem ki. Két felnőtt lányom már kirepült a fészekből, a kisebbik mostanában. Rosszul élem meg az egyedüllétet, borús hangulataim vannak, félek, hogy eluralkodik rajtam a depresszió (sajnos már volt benne részem). Barátok is eltűntek mellőlem és most itt vagyok nagyon egyedül. Nem is értem, hogy kerültem ebbe a "reménytelen" helyzetbe. Nem találom a helyem, nem találom az utam. Szeretnék újra boldog és

Hova soroljam magam?

Üdvözlöm! Éppen pszichológust keresnék, de nem tudom, melyik problémakörbe soroljam magam. Szakorvosi vizsgálatok alapján felmerült a generalizált szorongás, a pánikbetegség, a hipochondria és a PTSD (utóbbi, mint mindezek kiváltó oka) is. Úgy vélem, ezt nem az én tisztem eldönteni/kiválasztani, de sok pszichológus a PTSD-t nem említi a vállalt foglalkozási körei közt, de a többit igen. Melyik "kategóriára" érdemes leginkább szűrni, ha a fenti dolgok gyakorlatilag kéz a kézben járnak? Egy olyan szakember, aki csak pánikkal foglalkozik, elvállal úgy is, hogy feltételezhetően PTSD-ből ered a

Egy nap boldogság

3-4 évente egyszer előfordul velem, hogy minden megelőző esemény vagy ok nélkül arra ébredek, hogy eltűnt belőlem mindenfajta gond és probléma. Az ilyen napon a gondolataim pozitívvá és támogatóvá válnak és mindenben csak a jót veszem észre ettől persze egész nap remekül érzem magamt. Sajnos ez az állapot egy napig tart és ahogy jön úgy egy újabb alvás után eltűnik, vagyis nem tudom megtartani. Olyan mintha arra az egy napra kicserélnének. Próbáltam, de önmagamtól még soha nem sikerült elő idéznem ezt az állapotot és ha nem is mindig, de remek lenne ha sűrűbben lehetnék abban a pozitív ál

Érintés -fóbia

Kedves Pszichológus! A családom sokat bántott, testileg, lelkileg egyaránt. Szeretetet nem kaptam, csak kirekesztettek, lenéztek, "betegnek" tituáltak, sosem voltam elég jó nekik, ebből ered az a problémám is ,hogy irtózok az érintéstől.. Mindössze 2 barátnőm van ,akiknek engedem ,hogy megöleljenek, viszont nekik is kb 2 évet várniuk kellett arra, hogy végre elnyerjék a bizalmamat annyira, hogy megölelhessenek. Rajtuk kívül senki sem érhet hozzám. Ha valaki megakarja érinteni pl a vállamat, automatikusan elugrom, megrezzenek, vagy lecsapom a kezét. Párkapcsolataim nem nagyon voltak, mert a

Oldalak