Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Szociális fóbia

A szociális fóbiának (más néven szociális szorongásnak) azt a látható és tartós félelmet nevezzük, melyet az egyén szociális vagy előadói teljesítményt kívánó helyzetekben érez, miközben mások esetleges figyelmének van kitéve. A félelem saját viselkedésével kapcsolatos: attól tart, hogy emiatt (vagy a szorongás észlelhető jelei miatt) esetleg zavarba jön, netán kellemetlen, megalázó helyzetbe kerül. Ezek a helyzetek szinte minden esetben szorongásos reakciót váltanak ki, pánikroham formájában. Az egyén tudatában van annak, hogy félelme túlzott, nem reális, gyerekeknél azonban ez nem minden esetben van így. Az intenzív szorongásnak köszönhetően az ilyen helyzeteket igyekszik elkerülni, ha pedig ez semmiképp nem sikerül, akkor komoly szenvedést okoz az átvészelésük. Mindez jelentős negatív hatást gyakorol a mindennapi életvitelre, a tanulmányi és munkateljesítményre, a társas kapcsolatokra.

Gyakran társulnak hozzá a stresszre, szorongásra jellemző testi tünetek: izzadás, remegés, szapora szívverés, elpirulás. A szociális fóbiában szenvedők sokszor képtelen  mások jelenlétében megszólalni, enni-inni, öltözni, vagy más, esetleg teljesen megszokott tevékenységeket végezni. Az ilyen helyzetekben rendszerint erősen szoronganak, ez az érzés ugyanakkor kiterjed arra is, hogy más esetleg ezt észreveszi. Saját teljesítményüket lényegesen gyengébbnek ítélik meg a reálisnál. A visszahúzódó, gátolt viselkedés, valamint a stresszhelyzetet jelentő társas összejövetelek, találkozók kerülésének eredményeképp ezek az emberek gyakran magányosak, körükben gyakori a teljesítményzavar, másodlagosan kialakulhat depresszió, alkohol- vagy drogfüggőség, pánikbetegség, és összefüggésben áll az evészavarokkal is. Súlyos esetben akár munkaképtelenséghez is vezethet, bár ez nagymértékben függ attól, hogy az adott ember milyen munkát végez: üzletemberként nyilván nehezebb lesz helytállni, mint mondjuk erdészként.

Viszonylag sok embert érint, egyes felmérések szerint a lakosság 5%-a küzd ezzel a problémával, ám a nyilvánosság előtti megszólalás az emberek 10%-ának, a nagyobb közönség előtti fellépés pedig több, mint 55%-ának jelent gondot. Többnyire késő gyerekkorban vagy serdülőkorban kezdődik, és hosszú ideig, általában éveken át tart, vagyis tartósan befolyásolja az adott ember életminőségét. Elterjedése másfélszer gyakoribb nők, mint férfiak között. Leginkább az egyedülálló, fiatal, iskolázatlan, alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű nőket érinti.

Gyakran társul más pszichés betegségekhez, de ilyen esetekben az elsődleges betegség (például generalizált szorongásos zavar, hangulatzavar, szkizofrénia, kényszerbetegség, elkerülő személyiségzavar) kialakulása mindig megelőzi a szociális fóbia megjelenését.

Sokszor nehéz elkülöníteni az elkerülő személyiségzavartól, mivel a kettő között igen sok az átfedés. Lényeges különbség azonban, hogy a szociális fóbiában szenvedő ember a különféle társas helyzetektől fél, míg az elkerülő személyiségzavarra a szoros társas kapcsolatoktól való szorongás a jellemző.

Alapvetően két formáját lehet elkülöníteni. Az egyik csupán a társas helyzetek egy vagy két típusánál jelentkezik, kezdete általában a húszas évek elejére tehető. A másik, az úgynevezett generalizált szociális fóbia kiterjed a legtöbb társas helyzetre, és kezdete is jóval korábbi, többnyire 11 éves kor táján észlelhető először.

Számos elmélet született a szociális fóbia magyarázatára. Az etológiai szemlélet alapgondolata az, hogy a főemlősök eleve érzékenyebbek az olyan félelmekre, melyek egykor különösen fenyegetőek voltak, ebből következőleg a veszélyre gyorsan reagáló egyedek számára a túlélés szempontjából ez előnyt jelentett.

Ezt a gondolatot támasztja alá az a kutatási eredmény, mely szerint a félelmi reakció csak akkor jelenik meg, ha valaki egyenesen a célszemély néz, ha akár csak 30 fokkal néz el mellette, akkor már nem váltódik ki. A különféle kutatások alapján úgy fest, valóban könnyebben kondicionálódunk a fenyegetést, elutasítást, haragot kifejező magatartásra. Valaha a túlélés szempontjából igen fontos volt ennek gyors felismerése.

A szociális fóbia kialakulásában komoly szerepet játszik a temperamentum is, mely összefüggésben áll a viselkedésgátlással, továbbá a büntetés, a frusztráció jelzései iránti érzékenységgel, az impulzivitással. Mindezt állatkísérletek is alátámasztják.

A tanuláselmélet szerint a szociális szorongás egy vagy több traumatikus élmény következtében alakul ki. A félelem gyakran egy eredetileg semleges szociális helyzethez kötődik, melyben a megalázottság, legyőzöttség, mások elutasításának érzése nem biztos, hogy valóságos, csupán az egyén vélelmezi azt. Ugyanakkor egy felmérés alapján a szociális fóbiások 58,1 %-a valóban átélt olyan traumatikus élményt, melynek szerepe volt a fóbia létrejöttében. Igen fontos szerepet játszik a kontroll: a nem kontrollálható helyzetek általában jóval erősebb szorongást váltanak ki.

A kognitív szemlélet szerint a szociális fóbia úgy alakul ki, hogy egy átlagosnak mondható társas helyzet aktiválja az egyén diszfunkcionális attitűdjeit, aki ennek következtében a helyzetet félreértelmezi és szélsőségesen negatívan értékeli: veszélyben érzi magát, ugyanakkor védtelennek is. Ennek oka lehet veleszületett (például temperamentumjellemző), más esetekben pedig korábbi negatív élmények állnak a háttérben, nagyon sokszor azonban a kettő együtt van jelen, és egymást erősíti.

Az egyén az általa érzett extrém erős szorongást illetve ennek testi tüneteit próbálja leplezni, ez pedig további szorongás forrása lesz. A szorongó ember kizárólag önmagára figyel, képtelen figyelmet fordítani a partnerére, emiatt pedig vagy elutasítónak tűnik, ami hasonló reakciót válthat ki, vagy pedig nem veszi észre a pozitív visszajelzéseket. A szociális fóbia „mechanizmusában” igen fontos szerepe van az úgynevezett biztonságkereső viselkedésmódnak (ilyen például az alkoholfogyasztás, vagy a visszahúzódó viselkedés, mellyel nem hívja fel magára a figyelmet), ami megakadályozza, hogy az érintett ember észrevegye a helyzet értelmezésének téves voltát.

A kognitív modellt több kísérleti bizonyíték is alátámasztja. Ezek alapján a szociális fóbiában érintettek önmagukkal szemben extrém magas elvárásokat támasztanak, az átlagnál magasabb a szeretet iránti igényük, önértékelésük pedig nagyban függ mások véleményétől. Ugyanazt a helyzetet általában jóval negatívabban ítélik meg. Társas szituációkban jellemző rájuk az állandó önfigyelés, ennek következtében nincs módjuk a valóság érzékelésére, a partner jelzései felett pedig rendre elsiklanak. Testi reakcióikat többnyire másoknál erősebben figyelik. A kísérletek alapján ugyanakkor az is elmondható, hogy a biztonsági viselkedés elhagyása jótékony hatással van az érintettekre, és észlelhetően csökkenti a szociális helyzetekben érzett szorongás mértékét.

A szociális fóbiára egyszerre jellemző a szociális helyzetekkel kapcsolatos félelem és a szociális készségek hiánya.

Ezért a kezelés során igen fontos a félelmek csökkentése. Mindig ügyelni kell a fokozatosságra, a legkevésbé félelmetes helyzettel célszerű kezdeni, majd úgy haladni az erősebb szorongást kiváltó szituációk felé.

Legalább ennyire fontos a hiányzó (vagy nem eléggé fejlett) szociális készségek tanítása, gyakorlása. Ez megvalósulhat szerepjáték, vagy akár csoportfoglalkozás keretében is.

A tapasztalatok alapján több módszer kombinálása a leginkább célravezető.

 

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 172-174)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

Perczel Forintos, D. (2006). A szociális fóbia kognitív viselkedésterápiája. In Mórotz K., Perczel Forintos D. (szerk.), Kognitív viselkedésterápia (pp. 337-368). Budapest: Medicina Könyvkiadó

 

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

szorongás

21 éves vagyok és most költözöm.. Voltam már az új helyen, nagyon jó.. Még nem költöztem el teljesen, még pár napot itthon lennék, de anyámék már kitúrtak, még kaját sem adnak már, rgy barátnál alszom most. És úgy néz ki, hogy amíg a családom nem keres, addig én se fogom őket. Nagyon szorongok amúhy a napokban (amúgy is hajlamos vagyok rá), nagyon ver a szívem, majd kiugrik a helyéről, nyugtalan vagyok puffad, görcsöl a hasam, fáj a mellkasom stb.. Attól félek, hogy visszaesek a szorongásba, mint régen (azt küzdöttem le páréve).. Amikor ott voltam az új lakásban és az ismerősöm épp dolgozott n

Hogyan lehetek normális?

Annyi problémám van, hogy őszintén nem tudom mivel is kellene kezdenem. Nem is választ vagy csodaszert várok attól, hogy ide írtam, csak talán némi támpontot. Huszon éves nő vagyok, szorongásos problémákkal. Párkapcsolatot képtelen vagyok kialakítani, bár azt hogy ez baj csak a környezetem reakciójából látom. Mivel rettegek attól, hogy a környezetem bármilyen módon megaláz emiatt, így igyekszem ezt az információt eltitkolni magamról. Nagyon nehezen bízok meg bárkiben, az pedig hogy egy férfit fogadjak a bizalmamban egyenesen lehetetlennek tartom. Folyamatosan azt várom, hogy mikor ér "támadás"

Depressziós a "párom"

Üdvözlöm, közel 2 hónapja ismerkedtem meg a párommal. Egyik hétről a másikra hirtelen megváltozott minden és szakított velem, mondván, hogy neki nem való párkapcsolat és teljesen ellökött magától. Mivel tudom, hogy depressziós, gyógyszert is szed, szeretnék neki segíteni. A kérdésem, hogy tudok-e és hogyan? A választ előre is köszönöm.

Bezárkózás

Tisztelt Doktor Nő ! 27. éves fiam miatt fordulok Önhöz. Már 2 éve zajlik hogy egyre jobban bezárkózik.Az egyetemet már régen befejezte. Munkát nem keres.24 órában otthon van.Már nem lehet vele kommunikálni.Koszos,káosz szobában lakik.Az öccsével üzengetünk amitől már Ő is szenved.Ha mégis sikerül szóra bírni abból nagyon csúnya beszélgetés kerekedik. Minket szülőket hibáztat.Barát,barátnő nincs.Teljes a magánya amit igényel is úgy vélem.Szótlanul,szinte rohanva jár a házban hogy ne hogy hozzászóljunk. Gyerekként ,kamaszként is voltak problémái a környezetével. Az is mélyen érintette h

Magabazarkozas

Tisztelt holgyem! En azzal a problemaval fordulok onhoz, hogy van egy 31 eves ocsem aki nagyon bezarkozott. Nincsen senki baratja, baratnoje barmennyire is probalom elhivni en is valahova ki nem mozdul a hazbol. Pl a sarki kozertbe sem megy el vasarolni. Kiskoraban mindig ovatossagra volt intve mert volt egy kezdo leguti asztma betegsege de amit mara mar elnott. Az iskolaba is tul csendes volt az osztartarsai ezert is cikiztek. Atlagos fizikumu, semmi fizikai hibaja nincs. Inteligens egyetemet vegzett, de az utobbi 4-5 evbe nem volt munkahelye es nagyon magaba fordult, senkinel nem ko

Mit tegyek, hogy ne utáljam magam ennyire?

Sosem tudtam igazán elfogadni magam, hiszen nem vagyok szép, és vékony. (15 éves, 165 cm magas vagyok, és 63 kg).Az írás mindig fontos szerepet töltött be az életemben.De sosem mertem megmutatni senkinek egyik versemet sem, és ha valaki véletlen elolvasta, sírógörcs tört rám, és ez mindig így szokott lenni. Testnevelés órákon nem merek semmit csinálni, mert félek, hogy látnak mások, és arra gondolnak hogy "miért mozog ilyen hülyén ez a duci lány". Próbálom ezeket az érzéseket titkolni de már nem tudom,és egyetlen egy dolgot sem tudnék mondani, amit szeretek magamban,sem külsőre,sem belsőre,és

segitség

jó napot kívánok társkeresési problémám van nem merek meg szolitani lányokat utcán meg sehol sem mitől lehet?? csak nézek és le izzadok mi a megoldás?

Szorongás és stressz

Tisztelt Pszichológusok! Érdeklődni szeretnék, hogy kb. két évtizede tartó szorongást (elsősorban teljesítmény- és társas helyzetekben, de leginkább a kettőben együtt) milyen módszerrel ajánlatos kezelni, "ki lehet-e gyógyulni" belőle teljesen, és mennyi ideig szokott tartani a terápia? Mennyire befolyásolja negatívan a terápia hatékonyságát, ha közben a stresszhelyzet (konkrétan munkahely) nem kiiktatható? Ezenkívül az is érdekelne, hogy a stressztűrő képesség fejleszthető-e, vagy a továbbiakban inkább nem érdemes olyan munkahelyen dolgoznom, ami (számomra) nagyobb fokú stresszel jár? Kös

Életkedvtelenségből való kilábalás?

Tisztelt Hölgyem/Uram! Nagyon rosszul érzem magam a bőrömben már régóta, de most jutottam el arra a pontra, hogy ténylegesen tenni szeretnék ellene valamit. Ha össze kéne foglalnom, hogy mi is pontosan a problémám: önbizalomhiány, életkedvtelenség, szociális fóbia, szorongás emberek között, túlzott stresszelés, kisebbségérzet, elégedetlenség, üresség... Szóval teljes káosz van a lelkemben. Nem találom a helyem, nem tudom mit kéne tennem, hogy kilábaljak ebből. Újra az életvidám önmagam szeretnék lenni. Ezért is szeretnék szakembert felkeresni, hogy minél előbb orvosoljuk a problémámat. De az

Asperger-szindroma

gond az, hogy Felvidéken lakunk és a kornyezetunkben nem találtunk magyarul beszélo pszichologust. Szlovák nyelven gondot okoz a gyermeknek az érzéseirol beszélni. Azt szeretném megtudni, hogy a skypon valo konzultácio ilyen esetben mennyire hatásos, segíthet-e, milyen díjra számithatunk egy-egy konzultácioért. Koszonom

Mire jó a pszichológia..?

Űdv! Én pánikbeteg vagyok kb már 10éve..A tünetek ismertek..szorongás, tömegben tulzott lámpalázas zavart állapot..zárkózottság, élettől való félelemérzet..Az orvosok azonnal antidepresszáns gyógyszeres kezelést javasoltak.(xanax, rexentin, velaxin) és ennyi év elteltével..az állapotom alig ha javult valamit..A szorongásaim valamelyest csökkentek, ez pozitívum..de ellenben számos más probléma alakult ki amelyek a gyógyszerek mellékhatásai.. (nemi problémák, érzelemhiányosság, apátia rémállmok) és még egy csomó rosz dolog..Most 4hete hogy letettem a gyógyszereket,de még mindíg olyan mintha szed

Beilleszkedési promblémák

Tisztelt Pszichológus(ok)! Tanácsot szeretnék kérni Ön(ök)től azzal kapcsolatban,hogy mi okozhatja a munkahelyi beilleszkedési problémáimat és hogyan tudnék változtatni ezen. Sosem voltam egy könnyen barátkozós fajta,így a suliban sem örvendtem túl nagy népszerűségnek.Elég feszélyezett vagyok társas helyzetekben,és nehezemre esik valakivel érdekből jópofizni.Néha persze a helyzet megkívánja,de ez nekem annyira mű és természetellenes... Ezidáig nagyon sokszor váltottam munkahelyet,aminek részben az az oka,hogy mindig azt éreztem,hogy ez nekem elviselhetetlenül monoton,de ha őszinte akarok l

Szülői alkalmasság kérése

Olyan pszichológust keresek, aki ( k ) véleményét a bíróság elfogadja ( igazságügyi ) és elvégezne ( nének ) rajtam / velem a tárgyban megjelölt alkalmassági tesztet. Köszönettel, Bántelki lajos ( 06-70-4-32-52-00 )

Segítség kérés

Kedves Pszichológus! Azért írok mert járok pszichiátriai kezelésre de nem érzem,hogy a gyógyszer hatna. Párom a betegsége miatt el akar hagyni Problémát okoz a szóbeli dolgok ami kihat az egész életterületemre (vizsgák,idegenektől segítségkérés,boltban kérni bármit,idegenek elől szerepelni,állásinterjú stb.) Teljesítménykényszeres és tökéletességre törekvés.Problémák 2011-ben keletkeztek ,majd sorban folyamatosan. Többször voltam benn öngyilkossági kísérlet miatt. Jelenleg szeptember elejétől a hangulatom nagyon változékony nagyon. Elején nagyon jó,emelkedett hangulattal ,feszültséggel,in

Oldalak