Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Poszttraumatikus stressz szindróma

A poszttraumás stressz szindróma (PTSD) a szorongási zavarok egyik fajtája, amely katasztrófák áldozatainál, illetve azok szemtanúinál jelentkezik, de a hozzátartozóknak is gyakran egész életre szóló gyötrelmet okoz. Először az első világháború veteránjainál ismerték fel a megrázkódtatás után jelentkező tünetegyüttest, majd a vietnami háború után került újra a kutatások homlokterébe. A rizikócsoportot a katonai támadás vagy egyéb háborús esemény áldozatai, a szexuális vagy fizikai bántalom áldozatai, részesei vagy szemtanúi, illetve az életveszélyes súlyos természeti katasztrófa átélői alkotják.

A PTSD általában bizonyos idővel a katasztrófa után jelenik meg. Néha azonban valamilyen kisebb stressz hozza a felszínre hetek, hónapok vagy akár évek múltán, s igen sokáig is eltarthat. A náci koncentrációs táborok túlélőinek egyik vizsgálata szerint a táborból való kiszabadulás után 20 évvel 97%-uknál még mindig felléptek az akkori élményekkel kapcsolatos szorongások. Álmaikban még mindig átélték az üldöztetés traumáit, az esemény mindig azonos formában, mintegy filmként pergett le előttük rémálmok, emlékképek formájában, miközben az eredetihez igen hasonló szorongást, félelmet, fájdalmat éltek át. A betegek ingerlékennyé, sőt indulatossá, vagy éppen ellenkezőleg, érzelmileg bénulttá illetve szorongóvá, depresszióssá válhatnak, és elhidegülhetnek hozzátartozóiktól. A korábban egészséges, életvidám, motivált emberek megváltoztak: nem tudtak aludni, nem mernek kimenni az utcára, állandó fáradtságról panaszkodtak, életunttá válnak. Egyfolytában aggódnak önmaguk vagy családtagjaik testi épsége felől, s félnek attól, hogy valami rettenetes történik házastársukkal vagy gyermekeikkel, amikor azok nincsenek mellettük.

A PTSD jellegzetes és tartós tünetekkel járó betegség, mely során egy életet veszélyeztető helyzet átélését követően a szervezet nem képes a normális működésre visszaállni. A PTSD tünete a váratlanul visszatérő emlékképek az eseménnyel kapcsolatosan, ún. „flashback”-ek. A megrázó eseményt felidéző emberek, helyek, gondolatok, tevékenységek kóros kerülése; ennek részeként tapasztalható érzéketlen magatartás, a barátoktól és családtagoktól való elszigetelődés vagy az „öngyógyítás” alkohol vagy drog segítségével, illetve nagyon könnyen idegesek lesznek, alvászavarral, koncentrációs nehézségekkel küzdenek. Gyakori jelenség a bűntudat az életben maradásuk miatt, illetve azért, amit életben maradásukért tettek krízishelyzetben. Idővel azonban elhalványulnak a közvetlen eseményekkel kapcsolatos tünetek, s a rémálmok, nyomasztó emlékek csak időnként jelennek meg újra. Ez azonban nem jelenti, hogy az érintett személy megbirkózott volna a problémával, hanem inkább elfojtotta azt. Az áldozat már csak ritkán beszél az átélt szenvedésről, mivel igyekszik nem tudomást venni a történtekről, és tüneteit többé nem köti az adott eseményhez.

A gyógyulás feltétele ilyenkor az elszenvedett trauma felismerése és feltárása. Pszichoterápiás kezelésük célja a traumatikus élmény emocionális feldolgozása és integrációja. A pszichoterápiás kezelés lehetővé teszi, hogy biztonságos közegben a személy újraélje a traumával kapcsolatos információkat. S ha a terapeuta megtalálja a páciens számára legkényesebb pontot és annak jelentését, ami fenntartja az elkerülést, akkor ezen feszültségek oldódására is sor kerülhet, s ez a folyamat segít az érzelmek, gondolatok és viselkedés kedvező irányú befolyásolásában is. Gyógyszeres kezelés segítségével csökkenthetők a szorongásos tünetek, az agresszivitás, az álmatlanság és csökkenthető az alkohol vagy a kábítószerek iránti vágy is, és a család és a barátok informálása a betegségről, bevonásuk a terápiába szintén hasznos segítség lehet a beteg számára.

A leírást Bukta Tünde pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

Hova soroljam magam?

Üdvözlöm! Éppen pszichológust keresnék, de nem tudom, melyik problémakörbe soroljam magam. Szakorvosi vizsgálatok alapján felmerült a generalizált szorongás, a pánikbetegség, a hipochondria és a PTSD (utóbbi, mint mindezek kiváltó oka) is. Úgy vélem, ezt nem az én tisztem eldönteni/kiválasztani, de sok pszichológus a PTSD-t nem említi a vállalt foglalkozási körei közt, de a többit igen. Melyik "kategóriára" érdemes leginkább szűrni, ha a fenti dolgok gyakorlatilag kéz a kézben járnak? Egy olyan szakember, aki csak pánikkal foglalkozik, elvállal úgy is, hogy feltételezhetően PTSD-ből ered a

tűzeset

Kedves Tanácsadó Pszichológus! A kisfiam 11 éves és egy napon az iskolájuktól két kilométerre nagy tűzeset volt amiért a gyerekek nem hagyhatták el az iskolát és nem lehetett ablakot nyitni. A pedagógusok és a gyerkek is mindenféle negatív következményét, veszélyét taglalták tűznek, melyben természetesen a fantázia is jelentős szerepet játszott. A füst érezhető és látható volt a tantermekből is. A kisfiamat csak szülővel engedték haza ami természetes ilyen helyzetben. Részletesen átbeszéltük az esetet mégis esetére sírni kezdett és hányingerről panaszkodott mely pszichés alapon jelentkezhet

Lehetek még boldog?

Tisztelt Pszichológus! 25 éve élek házasságban, de soha nem voltam boldog. Megismerkedésünk első időszakában minden ideálisnak tűnt, de az esküvő után, burkoltan megkezdődött a lelki terror (ma már tudom) , ami az első gyerekem megszületése után még fokozódott. Bíztam abban, hogy ha mindent megteszek, belátja drága férjem, hogy én vagyok számára az ideális feleség. Sajnos naivan hittem ebben és igyekeztem. Neveltem három gyerekünket, építettem a házunkat, de soha nem voltam elég jó. Tavaly felébredtem ebből a rémálomból. Kezdtem kutakodni, hogy mi lehet ez. Megdöbbentem, hogy olyan oldalakat t

A megoldás bennem van 5

Köszönöm a korábbi válaszokat! Nem volt korábban soha semmilyen mentális panaszom, a hivatásom miatt munkaköri és vezetői pszichológiai-pszichiátriai alkalmasságvizsgálataim voltak. A betegségem egy TESTI betegség, kérem Önök se címkézzék külön a leveleimet! Ami előjött korábbról: utólag kezdtem el negatívabban megélni a terápián ahogy egyre mélyebbre kerültem. Korábban mindig összeszedett és erős voltam. Nem hibáztatom a terapeutámat, csak segíteni akart, de egy hónapokig kitartott és szabályozott helyzetben, amelyben az embert a szíve és esze kétfelé szakítja, nehéz önmagunknak maradni.

A megoldás bennem van 4

Köszönöm a válaszát kedves Henriette, http://pszichologuskereso.hu/valasz/megoldas-bennem-van-3 számomra a szürke is létezik-árnyalatokkal. Ő ezt mondta: "a szupervízió a pszichológusról szól".Elvitte az esetemet szupervízióra a megkérdezésem nélkül, majd kiabált velem, hogy "miattam elveszítheti a munkáját" is, én "csak egy beteg vagyok", nem vagyok férfi sem a szemében. Erre a szupervízióra és mentorálásra gondolt? Szavakkal lehet a legjobban sebezni! Később bocsánatot kért, hogy "csak egy kolléganője viszontérzései voltak". Ön erről mit gondol? Én majdnem végeztem magammal azon a héten

A megoldás bennem van

Mit tehetek magamban, ha a terápiám úgy lett abbahagyva, hogy csak összetörtem és magamra maradtam egy kontrollálatlan regresszióban? Kérem, csak azt ne javasolják, hogy menjek másik szakemberhez! Lassan egy éve nem jutok ki ebből, minden nap őrlődök. Amikor azt hiszem vége a gyásznak, a feldolgozásának, megbocsátottam neki mindent, el tudom engedni stb. ismét felszínre törnek elnyomott gondolatok és érzések. Szeretném visszakapni az életem és nem azon őrlődni, hogy mikor-milyen bántó volt velem és mennyire magamra hagyott, miután rábíztam magam, hogy mennyire összezavart, megalázott és me

Asperger-szindroma

gond az, hogy Felvidéken lakunk és a kornyezetunkben nem találtunk magyarul beszélo pszichologust. Szlovák nyelven gondot okoz a gyermeknek az érzéseirol beszélni. Azt szeretném megtudni, hogy a skypon valo konzultácio ilyen esetben mennyire hatásos, segíthet-e, milyen díjra számithatunk egy-egy konzultácioért. Koszonom

Szülői alkalmasság kérése

Olyan pszichológust keresek, aki ( k ) véleményét a bíróság elfogadja ( igazságügyi ) és elvégezne ( nének ) rajtam / velem a tárgyban megjelölt alkalmassági tesztet. Köszönettel, Bántelki lajos ( 06-70-4-32-52-00 )

Követtek. Hogyan tovább?

Igen, áldozat voltam! - több, mint 2évbe, amíg ezt tudatosan ki mertem mondani magamnak. Már 3 éve, hgy egyetemről hazafele egy igencsak forgalmas utcán követett egy 30as éveiben járó férfi és 3 utcasarok után leállított. Addig számomra a követés annyit jelentett: áldozat elöl, követő mögötte, de akkor megtanultam, hogy ez fordítva is érvényes. Már az elején észrevettem, sejtettem is, hogy követ, de nem hittem annyira a megérzéseimben. Félperc után leállított, elállta az utam, faggatni kezdett, rólam érdeklődött. Minden kapcsán hazúdtam neki. Nem esett bajom, de nagyon megviselt! Nem voltam ps

Feldolgozás

22 éves vagyok, és olyan gonddal fordulok Önhöz, hogy történt velem valami.. Röviden én tömören: akaratom ellenére veszítettem el a szüzességemet.. De nem emlékszem semmire, viszont már biztos, hogy megtörtént. Azóta nagyon undorítónak érzem magam és egyszerűen nem tudom mit tegyek.. Félek a lehetséges következményektől is, bár vettem be esemény utáni tablettát. még frissek a dolgok és azóta csak zokogok megállás nélkül.. Undorodom magamtól.. Senkinek nem merem elmondani, nem tudom mit tegyek. El akarom felejteni.. Bár nem emlékszem ,mi történt, de önmagában azt nem tudom elfogadni ,hogy mit

Feldolgozás

22 éves vagyok, és olyan gonddal fordulok Önhöz, hogy történt velem valami.. Röviden én tömören: akaratom ellenére veszítettem el a szüzességemet.. De nem emlékszem semmire, viszont már biztos, hogy megtörtént. Azóta nagyon undorítónak érzem magam és egyszerűen nem tudom mit tegyek.. Félek a lehetséges következményektől is, bár vettem be esemény utáni tablettát. még frissek a dolgok és azóta csak zokogok megállás nélkül.. Undorodom magamtól.. Senkinek nem merem elmondani, nem tudom mit tegyek. El akarom felejteni.. Bár nem emlékszem ,mi történt, de önmagában azt nem tudom elfogadni ,hogy mit

Flashek

Ha apró veszélyt látok vagy belegondolok egy helyzetbe, akkor leggyakrabban halálképek, ritkán katasztrófaképek vagy agresszív támadó képek jelennek meg előttem, de van, hogy helyzettől függetlenül is megjelennek. Leginkább olyanokkal kapcsolatos, akik érzelmileg közel állnak hozzám: A kisfiam mellettem van, de azt látom, hogy kirohant az útra és elüti egy autó; bezuhan az ablakon egy repülő a terápián; megtámadják a terapeutámat; felrobban egy autó előttem az úton stb. - ilyenek villannak be. Emellett gyakori, hogy olyan pillanatokban is előjön, amikor boldog lehetnék: látom elégni a kisfiam

trauma után

Üdvözlöm!Az öcsém egy héttel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, a roncsból való mentése kb. másfél órán keresztül történt, úgy tudjuk, h eszméleténél volt végig. Többek közt frontális lebeny contusiója is van. Most viszonylag stabil, de nagyon zavart, a balesetet tagadja,idönként úgy viselkedik, mintha újra átélné. Pl. Mondja, hogy vérzik, szedjem ki a kocsiból, vagy hajtogatja,h nagyon fáj...Kérem segítsen,hogyan tudjuk őt segíteni ebben az állapotában. Mit javasol, hogyan tudná feldolgozni a történteket. Köszönettel :Csath Anikó

Hogy is van ez pontosan?

Tisztelt pszichológus! Nem régiben voltam a Thalassa házba, de egy másik pszichológus akit én megismertem a pszichologuskereso.hu-n mindig csak a Thalassa házat mondja hogy menjek el mert PTSD-m van, én voltam ott, de nekem egyéni terápiát javasoltak, de tegyük föl ha én elmegyek a Thalassa házba és ott töltök 2 hónapot például akkor én bekerülhetek olyasfajta nyilvántartásba hogy én egy pszichiátriailag kezelt páciens voltam? Azért kérdezem mert ha én olyan munkahelyre jelentkezem mint például ahol pszichológiai alkalmasságit kérnek, bármikor megtudják nézni hogy én voltam pszichiátriai kezel

Oldalak