Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Fóbiák

A fóbia szó a görög eredetű ”félelem” szóból származik. A fóbia valamely dologtól, tevékenységtől, személytől, helyzettől folyamatosan fennálló indokolatlan félelem. A fóbiás személy legtöbbször belátja, hogy félelme túlzott és értelmetlen, mégsem képes uralkodni rajta, sokszor már a félelmetes dolog vagy helyzet gondolatától is viszolyog. A személy a fóbiát leszámítva képes a normális életvitelre, azonban ha szembetalálja magát a rettegett dologgal, szorongása olyan mértékűvé válik, hogy képtelennek érzi magát arra, hogy megküzdjön a félelmével, benne maradjon a fóbiát okozó helyzetben, menekülni akar. Szerencsés esetben a fóbia tárgya olyan, pl.: kígyó, amellyel a személy egyáltalán nem vagy csak ritkán találkozik, máskor azonban jelentősen megnehezítheti a személy életét, beszűkítheti életterét, pl.: tömegközlekedéstől való félelem.

A fóbiák három csoportba sorolhatóak.

(1) Az agorafóbia a nyilvános helyeken való megjelenéstől való félelmet takarja. Akik agorafóbiában szenvednek, igyekeznek minden nyilvános helyet, eseményt. Gyakran a tömegközlekedési eszközökön való utazáshoz, hídon vagy alagúton autóval való átkeléshez, zsúfolt utcákon vagy áruházakban sétáláshoz kötődik a fóbia. Előfordulhat, hogy azokat a helyeket próbálják elkerülni az agorafóbiások, ahol pánikroham megjelenése esetén képtelenek lennének elmenekülni, vagy segítséget kérni. Ezekre a helyekre sokszor csak közeli rokon, ismerős segítségével képesek elmenni. Előfordulhat, hogy minél inkább kerülik a szorongást kiváltó helyeket, életterük egyre jobban beszűkül, a fóbia súlyosbodik, végül már a saját lakásukat sem képesek elhagyni.

(2) A szociális fóbia nemcsak a mások előtti szereplés vagy beszédtől való félelmet jelenti. A szociális fóbiában szenvedők tartós és ésszerűtlen félelmet éreznek minden olyan társas helyzetben vagy szereplési lehetőségben, ahol fennáll az esélye, hogy kínos helyzetbe kerülhetnek, vagy mások megítélhetik őket. Ezeket minden erejükkel igyekeznek elkerülni. A szociális fóbia speciális esetei lehetnek pl.: ha valaki retteg a mások előtt való evéstől, ivástól, ásítástól. A szociális fóbia sokszor késő gyermekkorban vagy serdülőkorban kezdődik.

(3) A speciális fóbiáktól szenvedők olyan tárgyaktól vagy helyzetektől félnek irracionális módon, melyek sem az agorafóbia, sem a szociális fóbia kategória alá nem tartoznak. A speciális fóbiáknak egyre növekvő számú fajtája ismert, létezik pl.: állatoktól (zoofóbia), alvástól (hipnofóbia), érintéstől (hafefóbia), járművektől (amaofóbia), fájdalomtól (algofóbia), nevetségessé válástól (katagelofóbia), szellemektől (fazmofóbia) való félelem. A félelem tárgyával kapcsolatba kerülve a személyek rettegést és azonnali kétségbeesést élnek át. A specifikus fóbiák többnyire gyermekkorban alakulnak ki, de bármely életszakaszban megjelenhetnek.

Bár a kezeletlen fóbiák jelentős mértékben megnehezíthetik a fóbiával küzdő személyek életét, szerencsére manapság már lehetséges hatékonyan kezelésük. A szisztematikus deszenzitizációval kezelt betegek megtanulnak a félelem tárgya mellett relaxálni. Az elárasztásos technika arra épít, hogy a fóbiás személyek, ha találkoznak félelmük tárgyával, megtapasztalják, hogy azok ártalmatlanok, és megszűnik a fóbiájuk. A modellkövetéses technika esetén a terapeuta szembesül a beteg számára félelemkeltő dologgal, a beteg pedig megfigyeli a helyzetet.

A leírást Körmendy Patrícia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

szorongás

21 éves vagyok és most költözöm.. Voltam már az új helyen, nagyon jó.. Még nem költöztem el teljesen, még pár napot itthon lennék, de anyámék már kitúrtak, még kaját sem adnak már, rgy barátnál alszom most. És úgy néz ki, hogy amíg a családom nem keres, addig én se fogom őket. Nagyon szorongok amúhy a napokban (amúgy is hajlamos vagyok rá), nagyon ver a szívem, majd kiugrik a helyéről, nyugtalan vagyok puffad, görcsöl a hasam, fáj a mellkasom stb.. Attól félek, hogy visszaesek a szorongásba, mint régen (azt küzdöttem le páréve).. Amikor ott voltam az új lakásban és az ismerősöm épp dolgozott n

Félelem az alvástól

Üdvözletem! 28 éves nő vagyok,boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek a férjemmel. A problémám az esti órákban kezdődik. Igyekszem minél később elaludni,mert félek az alvástól. Megrémít annak tudata,hogy órákon át öntudatlanul,mozdulatlanul fekszem,valamint az álmaim is roppant színesek,változatosak és valósághűek,egy éjjel többször is álmodom,mindegyikre emlékszem s legalább egy közülük üldözéses rémálom. Tehát attól is félek,hogy az adott éjjel mit fog kreálni az agyam,amiben szenvedni fogok álmomban. Tudatosan próbálom magam lenyugtatni,hogy ez kell a testemnek,meg sec-pec felébred

Miért zavar ételmaradék az arcokon?

Jó napot kívánok! Mások szerint, akiknek beszéltem erről, azt mondják, ez nem normális dolog. Van egy nyolc hónapos kisfiam, és amikor etetem, vagy akárki eteti a családból, rettentően zavar, ha nagyon kikeni magát közben. Én a lehető "legszebben" próbálom etetni, hogy minél kevesebb menjen a szája köré. Közben folyamatosan törlöm, hogy ne lássam. Ez a babát is zavarja kicsit. A kérdésem az lenne, hogy ez egy fóbia fajta, vagy ez normális dolog? Előre is köszönöm válaszát!

Hogyan kell pszichológust,pszichoterapeutát választani?

Honnan tudjam,hogy nekem analitikus szemléletre,kognitív viselkedésterápiára,mélylélektani megközelítésre vagy egyébre van szükségem és működhet nálam? Hogy kell pszichológust,pszichoterapeutát választani? Igazából nem nekik kellene megmondani,hogy kinek mire van szüksége és mi segíthet neki? én is keresek csak nem tudom kihez érdemes elmenni.

Hogyan kell pszichológust,pszichoterapeutát választani?

Honnan tudjam,hogy nekem analitikus szemléletre,kognitív viselkedésterápiára,mélylélektani megközelítésre vagy egyébre van szükségem és működhet nálam? Hogy kell pszichológust,pszichoterapeutát választani? Igazából nem nekik kellene megmondani,hogy kinek mire van szüksége és mi segíthet neki? én is keresek csak nem tudom kihez érdemes elmenni.

Asperger-szindroma

gond az, hogy Felvidéken lakunk és a kornyezetunkben nem találtunk magyarul beszélo pszichologust. Szlovák nyelven gondot okoz a gyermeknek az érzéseirol beszélni. Azt szeretném megtudni, hogy a skypon valo konzultácio ilyen esetben mennyire hatásos, segíthet-e, milyen díjra számithatunk egy-egy konzultácioért. Koszonom

Ünnep

Boldog karácsonyt kívánok! Köszönet az itt végzett munkáért!

Szülői alkalmasság kérése

Olyan pszichológust keresek, aki ( k ) véleményét a bíróság elfogadja ( igazságügyi ) és elvégezne ( nének ) rajtam / velem a tárgyban megjelölt alkalmassági tesztet. Köszönettel, Bántelki lajos ( 06-70-4-32-52-00 )

Hányásfóbia

Tisztelt Pszichológus! Mióta az eszemet tudom hányásfóbiával küzdök, amit úgy érzem, hogy a környezetem nem tud megérteni. Decemberben elkaptam valószínűleg valamilyen vírust és erős hányingerem volt (de nem hánytam, viszont bekapkodtam csomó gyógyszert), ráadásul tavasszal kialakult refluxom is, ami szintén járt hányingerrel. Úgy érzem azóta kontrollálhatatlan ez a fóbia, tönkreteszi a mindennapjaimat. Engem minden megvisel, már akkor is pánikroham közeli állapotba kerülök (remegés, erős szívdobogás, izzadás, menekülni akarás), ha valaki csak annyit mond, hogy rosszul érzi magát. De amitől a

Rovarfóbia

Tisztelt Hölgyem/Uram! Azért írok, mert szeretném leküzdeni nemrég kialakult rovarfóbiámat. Úgy egy-másfél éve kezdtem el eleinte undorodni, majd később szabályosan félni a rovaroktól és pókoktól. Valószínűleg azért lehetett, mert ekkoriban többször is esett a fejemre bogár az utcán és jöttek be nagyobb ízeltlábúak (pókszázlábú, szöcske) az ablakomon. Régebben még nem volt gondom - az undorodás és félelem ellenére - a bogarak kirakásával, de mostanra a közelükbe se merek menni, ha egy nagyobb kitinpáncélost látok, a sírógörcs kerülget és már aludni se merek ha tudom, hogy valami van bent. M

Onbizalomhiány

Tisztelt Szakértő! 17 éves lány vagyok. Mindigis magabiztos voltam, de az utóbbi 2 évben nem tudok még a boltba se úgy kimenni hogy ne legyen elötte egy fél órás nyüglődésem, hogy vajon mit gondolnak rólam és egyebek. Amióta anyukám itt hagyott minket van ez. Nem merek senkivel sem beszélni, az iskolában is gondok vannak ez miatt. Nem szeretek így bejárni. Nagyon nehezen vagy egyáltalán nem oldódok fel társaságban. Ha valaki rámnéz már paradicsom vörös vagyok, És ez azért zavar mert igazából nem vagyok szégyenlős csak azzal akit nem ismerek igazán. Nem tudok semmiségekről beszélni főleg nem

Kiskamasz, kényszeres tisztaságmánia?

Kedves Szakértő! Lányom 12 és fél éves, nem nyúlhat senki a dolgaihoz, inkább nem kapaszkodik a buszon, fél, hogy koszos lesz a keze, késsel-villával eszi a péksüteményt, hogy ne legyen zsíros a keze, nem érhet hozzá az öccse, apja, nem szereti, ha bemegyek a szobájába, ha nincs otthon, stb. Érzékeny mindenféle szagra (a kávé büdös, a buszon az emberek, stb.) Nem tudom, hogy ez normális-e, vagy a kamaszodás-hormonális dolgok velejárója és majd elmúlik? Üdvözlettel, egy anyuka.

Fiúk vagy lányok?

Kedves tanácsadó! Elég fiatal vagyok, még csak 16 éves, de már most nem értek sok dolgot. Egyszerre gondolom, hogy csak egyet lehet kérdezni, így azzal a panasszal fordulnék önhöz, hogy melyik nem iránt érdeklődöm. Egy fiatal lány vagyok, aki legtöbbször (jó értelemben) kilógott a sorból. Mikor még általános iskolába jártam, a szüleim veszekedése miatt mindennél fontosabbnak tartottam a barátaimat és ők már ismertek annyira, hogy tudják, hogy rengeteg ölelésre volt és van most is szükségem, emiatt az akkori osztálytársaim, csak a látszat alapján folyton lezbikusnak gondoltak és csúfoltak. Mos

Ovoda

Kislányom 2,5 éves most. Kb 8 hónapos kora óta "fóbiája" van, ha belépünk egyes zárt helységekbe. Ebből a legaggasztóbb, hogy óvoda közelébe se tudunk bemenni. Ha bemegyünk, akkor sírni kezd, teljesen magán kívül lesz, és nem tudom megnyugtatni. Ha kimegyünk a helységből, azonnal megnyugszik. Legutóbb kórházi váróteremben kellett várnunk 2 órát, azt végig ordította, nem tudtam megnyugtatni sehogyan sem. Barátokhoz nem tudok bemenni vele. Ha pl. játszótéren, vagy villamoson találkozunk ugyanezekkel az emberekkel, teljesen rendben van. Megfigyeltem, hogy rengeteg mindentől fél, viszont eddig m

Oldalak