Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Étkezési zavarok

Étkezési zavarok Az evészavarok története feltehetőleg egyidős az emberiséggel. A két "klasszikusnak" számító evészavar, az anorexia nervosa (AN) és a bulimia nervosa (BN) leírását már ókori források is említik. Maguk a nevek is görög eredetűek: az an-orexis az étvágy hiányát jelenti, a bulimia pedig a büosz (ökör) és limosz (étvágy) szavak összetételéből keletkezett.

Anorexia nervosa Az AN évszázadokon keresztül a vallással kapcsolódott össze. Részint a gonosz szellemek befolyásával, majd a keresztény világban az ördög általi megszállottsággal magyarázták a jelenséget. A kora középkorban viszont gyakran írnak éhező szentekről, a böjtölés (megfelelő mértékben) hozzátartozott a vallás előírásainak megtartásához, bizonyos értelemben a megtisztulást, a megújhodást szimbolizálta. Egy időben cirkuszi látványosságnak számítottak az éhezőművészek. Csupán a XIX. századtól kezdett bizonyossá válni, hogy orvosi, ezen belül is pszichés problémáról van szó, melynek kezelésében az emésztési zavarokra adott szerek hatástalanok. A XX. század második felére kristályosodtak ki a betegség alapvető tünetei, melyek alapján diagnosztizálni lehet.

Ezek a következők: - az egyén elutasítja a korának és magasságának megfelelő minimális testsúly fenntartását (BMI 17,5 alatt, a testtömeg kevesebb, mint az elvárható szint 85%-a) - intenzív félelem a súlygyarapodástól, elhízástól, a kóros soványság ellenére - a menstruáció legalább három cikluson át történő kimaradása, amennyiben valaki már korábban menstruált. (Forrás: DSM-IV-TR, 2001, Budapest, Animula Egyesület) Az anorexiás betegek között két alcsoportot lehet elkülöníteni: az úgynevezett restriktív (vagy "aszkéta") típust, aki önsanyargatással éri el az alacsony testsúlyt, illetve az úgynevezett purgáló típust, aki az előbbitől eltérően hánytatja magát, vagy rendszeresen használ hashajtót. Viselkedését, személyiségvonásait tekintve az utóbbi a bulimiásokhoz áll közelebb, és egyes kutatások genetikai különbséget is kimutattak a két csoport között. A genetikai gyökerek lehetőségére utalnak az egész gyermekkoron átívelő, az anorexiásokra jellemző specifikus temperamentum és magatartási jellemzők is. Ezek a gátoltság, a perfekcionizmus (tökéletességre törekvés), és az ártalmak kerülése, félelem a büntetéstől, melyeket csak felerősítenek a rugalmatlanság és a szociális készségek hiányosságai. A hosszú távú alultápláltság serdülőkorban, amikor számos agyi struktúra még kialakulóban van, olyan biológiai "sebeket" okozhat, melyek sérülékennyé teszik az egyént, ily módon hozzájárulnak ahhoz, hogy a probléma fiatal felnőttkorban is fennmaradjon. A betegség kialakulásának számos magyarázata van, az elméletek mindegyike egy-egy lényeges, ám egymástól különböző aspektusra helyezi a hangsúlyt. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a modellkövetésnek, a médiának, a családi mintáknak kulcsszerepük lehet. Nem elhanyagolható a családi konfliktusok jelentősége sem, melyek más interperszonális problémákhoz kapcsolódva általános elégedetlenségérzéshez vezetnek. E mögött többnyire a függetlenedéshez, a társas szorongáshoz és stresszel telített életeseményekhez köthető gondok húzódnak meg. Mindezek kombinálódva a perfekcionizmussal, mint személyiségvonással, oda vezetnek, hogy a fiatal életének egy részét teljes mértékben kontroll alatt kívánja tartani, és erre a teste a legalkalmasabb. A társak részéről megnyilvánuló kritikák ezt felerősítik, mindezek következtében a fiatal diétázni kezd. Számos pozitív (például siker érzése) és negatív (például hízástól való félelem, stressz kerülése) megerősítő hatására kialakul a fogyókúra "ördögi köre". Fontos tényezőként azonosíthatók bizonyos kognitív torzítások, melyek az anorexiások gondolkodására jellemzők. Ezek közül elsősorban az evéssel, a testsúllyal és az alakkal kapcsolatos hibás elképzeléseket érdemes kiemelni.

Saját méreteiket gyakran túlbecsülik, éppúgy, mint az általuk elfogyasztott ételek mennyiségét is. "Fekete-fehér" gondolkodás, túláltalánosítás, vagy babonás hiedelmek is megfigyelhetők. Valamennyi étkezési zavarra jellemző a magas szorongási szint és az alacsony önértékelés. Közös vonásuk a korai anya-gyerek kapcsolat, a kötődés sérülése, továbbá az érzelmek elkülönítésének, szabályozásának és kifejezésének nehézségei is. A családterápiás elméletek a családon belüli szerepek és viszonyok, kommunikációs minták, a családi szervezetlenség, a leválás nehezítettségének jelentőségére helyezik a hangsúlyt. Bulimia nervosa Az ókori Róma hírhedtté vált a lucullusi lakomákról, és az azt követő önhánytatásról, ám ez a jelenség minőségileg különbözik a ma bulimia nervosának (BN) nevezett tünetegyüttestől, melynek alapvető része a titkolózás, a kényszeres jelleg és a bűntudat. A bulimia fő tünetei: - ismétlődő falási epizódok, melyekre az jellemző, hogy egy adott időtartam alatt (például 1 vagy 2 óra) az egyén olyan mennyiségű ételt fogyaszt el, ami biztosan meghaladja azt, amit az emberek többsége hasonló idő alatt és körülmények között megenne, és eközben elveszíti a viselkedése feletti kontrollt, például úgy érzi, hogy képtelen abbahagyni az evést - annak érdekében, hogy a súlynövekedést elkerülje, rendszeresen hánytatja magát, hashajtókat vagy más gyógyszereket használ, esetleg mértéktelenül diétázik vagy sportol - az alak és a súly túlzottan befolyásolja az önértékelést. ( Forrás: DSM-IV-TR, 2001, Budapest, Animula Egyesület)

A bulimiát csupán a 70-es évek közepétől tekintik önálló kórképnek. Kialakulásában kulcstényezőnek látszik a testsúly és a jó alak jelentőségének túlértékelése, a negatív énkép. A negatív hangulatnak jelentős szerepe van a falásrohamok kialakulásában. Az evés oldja a stresszt okozó, negatív gondolatokat, a kontrollvesztett falás után azonban megjelenik a bűntudat; ez és a kellemetlen testi érzések (gyomor feszülése) hozzájárulnak az önhánytatáshoz, hashajtózáshoz, vagy más kompenzáló magatartás kialakulásához, melyek ismét csak megerősítik a negatív énképet, ily módon alakítva ki egy ördögi kört. A bulimiásokra többnyire erős impulzivitás, ingerkereső magatartás, alacsony belső kontroll, önmagukkal szembeni ellenségesség, valamint az asszertív viselkedés hiányosságai jellemzők. A falásroham lezajlása számos hasonló vonást mutat a különféle addikciókkal. Két falásroham között a feszültség egyre nő, az étellel való foglalkozás egyre intenzívebbé válik, végül megjelenik a gyakran leküzdhetetlen sóvárgás. Az egyén számára nehézséget jelent az éhség és a telítettség érzésének észlelése. Az evés más addikciókhoz hasonló, örömszerző függőséggé válik. További addiktív sajátosság a perfekcionizmus, mely munkaalkoholizmus formájában is megnyilvánulhat. A bulimiások körében gyakori az alkoholizmus vagy a droghasználat.

Falászavar (Binge Eating Disorder, BED) A BED legfontosabb jellemzői az ismétlődő falási epizódok, melyek során adott időtartam (például egy vagy két óra) alatt olyan mennyiségű ételt eszik meg az egyén, ami biztosan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember ugyanilyen időtartam és körülmények között elfogyasztana. A bulimiához hasonlóan itt is kialakul a kontrollvesztés, ám hiányzik a kompenzáló viselkedés (önhánytatás vagy más). A bulimiával közös vonásként fedezhető fel a testsúllyal való extrém foglalkozás és aggodalom, továbbá az alacsony önértékelés. Gyakoriak az interperszonális problémák. Sok esetben társul más pszichiátriai problémákhoz (például bipoláris zavar, major depresszió, addikció, szorongásos zavarok). A falásroham kialakulásában (és e tekintetben is a bulimiával rokon vonásokat találunk) döntő tényezőnek látszanak a negatív érzelmek, de hasonló szerepet tölthetnek be bizonyos ételek, vagy akár napszakok is. A binge eating-gel küszködőkre (a jelentős többletkalória bevitelnek köszönhetően) jellemző a túlsúly. Ez komoly kockázati tényezőt jelent számos testi megbetegedés szempontjából.

Újabb evészavarok Számos újabb evészavarral is találkozhatunk, ilyenek az orthorexia nervosa (egészségesétel-függőség), vagy az izomdiszmorfia, más néven Adonisz-komplexus, ami alapvetően a testépítő férfiak problémája. Egyelőre nem eldöntött az sem, hogy az elhízás pszichiátriai betegségnek minősül-e, annyi bizonyosnak látszik, hogy a jelenségnek vannak pszichés vonatkozásai. A jövőben a különféle ételfóbiák gyakoriságának növekedése, az étkezési zavarok újabb típusainak elkülönítése várható. A globalizáció, a kereskedelem liberalizálása, a sorozatos élelmiszeripari botrányok, és az ezen jelenségeket olykor felnagyító médiakampányok (a régi újságírószlogen szerint "nem az a hír, ha a kutya megharapja a postást, hanem az, ha a postás harapja meg a kutyát"), illetve különböző ételeket népszerűsítő marketingfogások, és az ezekkel szemben (olykor joggal) tapasztalható bizalmatlanság valósággal melegágya lehet a legalábbis furcsa étkezési szokások kialakulásának.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a pszichológus adatlapját.

Evészavarok

Az éhség ösztöntermészetű, a szomjúság és fájdalomkerülés mellett az önfenntartási ösztön alapvető komponense, velünk született, örökletes késztetés. E cselekvésre motiváló ösztönnek a kielégítése hagyományosan az öröm, kellemesség, jókedv és a megelégedettség érzésével jár. Az evészavarok a felső és középső társadalmi rétegek betegségei, de egyre gyakoribb alacsonyabb társadalmi rétegekben is. Fokozott kockázatú populációk a diákok (főleg egyetemisták), és a karcsúság követelményének kitett csoportok (pl. táncosok, manökenek). Az evészavarok gyakorisága nő, de egyre több beteg jelentkezik kezelésre. Azonban az esetek 80%-a még így sem kerül kezelésbe! Az anorexia nervosa alaptünetei: súlyhiány, súlyfóbia: az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is.  Menstruáció elmaradása, és a testképzavar, amely során a betegek önpercepciója torzult, kövérnek tartják magukat. Mások alakját azonban jól meg tudják ítélni, a testképzavar csak a saját testükre vonatkozik.

Anorexiások személyiségére perfekcionizmus, teljesítmény-orientáció, túlkontrolláltság, kényszeresség, dac, depresszió jellemző. Kerülik az érzelmeket, a szexualitást is, betegségbelátásuk azonban nincs. Az evés visszautasítása a családon belüli manipuláció formájává válik. Az anorexiások testüket választják arra, hogy a megszabaduljanak a vágyaiktól, érzelmeiktől, mert az sokkal elérhetőbb számukra, mint az ego. A koplalással próbálják megállítani a testi változásokat, a szexuális vágyaikat az étvágy és az evés megszüntetésével csökkentik. A bulimia nervosa: magyar nyelven „farkaséhség” néven közismertté vált kórképben szenvedőket az elhízástól való rettegés, testük kontrollálásával történő szüntelen foglalkozás, ennek meghiúsulásával összefüggő bűntudat, alacsony fokú önértékelés, negatív ön-és testkép jellemzi. Alaptünetei: falásrohamok, testsúlycsökkentő manipulációk, aggodalmaskodás a testsúly és alak miatt, valamint legalább heti két falásroham. A falásroham általában rövid idő alatt történik, akár 50 000 kalória elfogyasztása is előfordul, kontrollvesztés érzésével jár, s titokban zajlik.

Testsúlycsökkentő manipulációk amelyet a bulimiások használnak: az önhánytatás, hashajtózás,vízhajtózás, koplalás, testedzés. 1974-ben Claude Steiner, a tranzakcióanalízis egyik vezető személyisége könyvet jelentetett meg az emberek három jellegzetes öndestruktív életprogramjáról. Szerinte alapvetően háromféle negatív önpusztító parancsot megvalósító sorskönyv létezik. Ezek a „ne gondolkozz”, a „ne szeress”, és a „ne örülj” sorskönyvei. Az addikcióban szenvedők , így a falánkok is, életük korai szakaszában olyan környezetben éltek, ahol azt tanulták meg, hogy nem szabad örülni és élvezniük a saját testüket, testi érzéseiket. Ugyanakkor a testből érkező negatív érzéseket valamivel, pl. az étellel, itallal, gyógyszerrel el kell tompítani és nyomni.  Az addikcióban szenvedőknek tehát testi örömre, a test élvezetére volna szüksége. Ezt azonban nem képesek befogadni. Amikor valaki elismeri, hogy elvesztette hatalmát az evés felett, rádöbben arra, hogy a teste amúgy sem kontrollálható tetszőlegesen, s feladja azt az illúzióját, hogy az evés manipulálása a tekintéllyel történő szembeszegülés eszköze, akkor ezzel máris közelebb került saját autoritásához és önnön spirituális magjához. Ekkor már nincs szüksége arra, hogy sok-sok hájjal izolálja és védje magát a külvilágtól és a belső világától egyaránt. (Overeaters Anonymous, 1987 Id. Kelemen 26.old). Ez a felfogás közel áll ahhoz a Rogersi elgondoláshoz, hogy „ha elfogadom magamat olyannak, amilyen vagyok, akkor megváltozom” (Rogers, 1961).

A leírást Bukta Tünde pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Mit tehetünk hogy ez ne fajuljon el?

Jónapot! Nekünk olyan problémánk van hogy a párom 16 éves huga szerelmes egy 31 éves férfibe és csunyán kezdett el viselkedni itthon a férfi egyszer vitt neki csokit es azt mondta neki "minden nap csak egy kockát ehetsz mert elhizik a segged" na azóta minden áldott nap fut es eroteljesen tornázik enni meg nem akar csak alig félunk hogy ebbol baj lesz mit tehetnénk hogyan hathatnánk rá hogy ő neki igen is enni kell? Mindig azt mondja hogy nagy a hasa es hogy azt le kell fogyni mert kövér kérem segitsen! Köszönöm Tisztelettel Bodó Bernadett

Mit tegyek, hogy ne utáljam magam ennyire?

Sosem tudtam igazán elfogadni magam, hiszen nem vagyok szép, és vékony. (15 éves, 165 cm magas vagyok, és 63 kg).Az írás mindig fontos szerepet töltött be az életemben.De sosem mertem megmutatni senkinek egyik versemet sem, és ha valaki véletlen elolvasta, sírógörcs tört rám, és ez mindig így szokott lenni. Testnevelés órákon nem merek semmit csinálni, mert félek, hogy látnak mások, és arra gondolnak hogy "miért mozog ilyen hülyén ez a duci lány". Próbálom ezeket az érzéseket titkolni de már nem tudom,és egyetlen egy dolgot sem tudnék mondani, amit szeretek magamban,sem külsőre,sem belsőre,és

Miért érzem azt hogy nem tudok örülni semminek?

19 éves vagyok és pár éve folyamatosan fel-le hullámzik a hangulatom, régebben átestem egy depresszív időszakon is, azonban azt hittem, ennek vége. A legtöbb nap csak a szobámban ülök és semmit nem csinálok. Öngyilkos és önbántalmazó gondolataim is vannak, egy éve ilyenkor vagdostam magam, szerintem leginkább figyelemhiány miatt. Úgy érzem, amit csinálok, annak sosincs értelme , és nem tudom magam lefoglalni magam semmilyen olyan hobbimmal, amit régen élveztem csinálni. Nem látom magam szépnek. Sokat edzem és szinte éhezem arra, hogy az emberek megjegyezzék, vékony vagyok. Nagyon nehéz azt meg

Pszichés vagy más jellegű a bajom?

Üdvözlöm! Pár hónapja küzdök azzal a panasszal,hogy idegentest-érzés van a torkomban, mintha váladék lenne(néha mintha morzsa) amit nem tudok lenyelni, hiába erőltetem. Vérképemen az eosinofil érték 11 volt. Voltam allergia teszten, teljesen negatív lett (gyümölcsök,gabonák,állat mix,penész mix stb). Voltam fül-orr gégészeten, azt mondták teljesen rendben van. Voltam pajzsmirigy UH-n, ott sem találtak semmit. Háziorvosom sajnos nem küld tovább vizsgálatokra, nincs ötlete mi okozza a problémámat. Mivel hajlamos vagyok sokat "agyalni" és rágörcsölni dolgokra, így arra gondoltam esetleg a stress

Valaki tudja a megoldást?

Egy hete alig tudok enni, azóta 4 kilót fogytam. Múlthéten nagyon stresszes voltam, akkor kezdődött, hogy nem tudtam enni. de már megoldódott pár nap alatt a stresszokozója, s azt gondoltam utána már minden helyre rázódik, és újra visszajön az étvágyam, de azóta se megy az evés. 6 hét múlva lesz, de bízom magamban ,hogy sikerülni fog.. A napokban, mivel nem tudok enni, pépes, babakajákon élek.. ezeket nagy nehezen sikerül apránként megennem, de evés után gyakran hányingerem van, és nem vagyok jól. De nincs baj az egészségemmel. A szemem igen is kívánja a jó kajákat, a finom pizzát stb. De

Ételfóbia kezelése

Tisztelt Szakértők! Párom kisgyermek kora óta nagyon szélsőségesen táplálkozik. Kizárólag a trappista sajtos ételeket hajlandó megenni, mely nagyon szűk körű (rántott sajt, sajtos tészta-, pogácsa-, vagy kifli, sajtos pizza). Ha bármi más összetevő az ételhez ér, nem hajlandó lenyelni. A bőre betegesen sápadt, hiába a heti több súlyzós edzés és foci, nagyon vékony testalkatú. Többször próbáltam vele megismertetni az ízeket, egy-egy katonát kértem, hogy nyeljen le pl. csirke vagy pulykahúsból, de kiköpte. Fél éve élünk együtt, és nagyon aggódom a várható egészségügyi következményektől. Mi a

Ünnep

Boldog karácsonyt kívánok! Köszönet az itt végzett munkáért!

Gyomorideg

Jó estét kívánok! Arra szeretném tudni a választ mit tehetek a gyomorideg ellen. Állandóan fáj a hasam,mintha egy gombóc lenne a torkomban,ég a gyomrom. Mindegy hogy mit eszek. Ha diétázom,ha nem. Voltam mindenféle vizsgálaton (ultrahang-negativ, tükrözés-egy kis gyomorsav-szedek rá gyógyszert). Fáradékony,lehangolt vagyok. Nagyon nehezen tudok elaludni. Elég stresszes a munkahelyem(minőségellenőr vagyok). Remélem tud valami jó tanácsot adni. Köszönöm a válaszát Renáta

Szülői alkalmasság kérése

Olyan pszichológust keresek, aki ( k ) véleményét a bíróság elfogadja ( igazságügyi ) és elvégezne ( nének ) rajtam / velem a tárgyban megjelölt alkalmassági tesztet. Köszönettel, Bántelki lajos ( 06-70-4-32-52-00 )

Mit tehetek falási roham ellen?

Jó napot kívánok! 26 éves nő vagyok. Nem vagyok bulimiás, anorexiás, sem túlsúlyos, csak nem birok normálisan étkezni, mint a többi ember. Mások előtt (családot is beleértve) nem szeretek enni, mert félek a megvetéstől. Sokszor tör rám falási roham, szinte minden nap, ezt nyilván úgy intézem, hogy senki ne lásson. Párszor fordult csak elő, hogy meghánytattam magam, mert NAGYON bűntudatom volt fogyókúra alatt. Főképp azért zabálok hogy ,,legyen valami jó a napomban". Ha nagy nehezen neki állok fogyókúrázni, sikerrel járok, aztán újra megengedem magamnak azokat az ételeket és mennyiségeket amike

Antidepresszáns terápia abbahagyása

Kedves Pszichológus! Évek óta bulimiával küzdök. Pszichoterápiára jártam elmúlt két évig a betegségem azt hittem meggyógyultam de pár hónapja megint hánytatom magam, zabálok mint egy disznó és elsüllyedek szégyenemben mikor erre gondolok. Antidepresszívumot szedek egy éve naponta 10 mg cipralexet. Mondtam dokimnak hogy nem akarom szedni mert ezzel is hánytatom magam meg enélkül is. Erre azt mondta szedjem. Én azt gondolom hogy fölösleges mert semmit sem segít és így abba is hagytam két napja. Nemsokára megyek pszichiáterhez és mondom neki csak félek nehogy dühös legyen. A kérdésem az lenne ho

Evészavar na de már megint?

Tisztelt Pszichológus! 2010-óta szenvedek evészavarban koplalok, hánytatom magam hashajtót veszek be sokszor. Az állapotom odáig súlyosbodott hogy családom mondta hogy vagy elmegyek szakemberhez vagy nem kapok zsebpénzt. Így 2013 elején húsz évesen felkerestem egy pszichiátert hogy gyógyítson meg. Rögtön begyógyszerezett és rámsütötte a bulimiás beteg bélyeget. Pszichoterápiára mentem hozzá hetente az állapotom drasztikusan javult. Egészen odáig hogy egy év múlva elhagyhattam a gyógyszereimet. A terápiét csinálta mert elmondása szerint személyiségzavarom van.Viszont nem járok hozzá már egy év

Reménytelen evészavarok

Kedves Pszichológusok! 5 éve diagnosztizáltak anorexiával, azóta már inkább bulimiás tüneteim vannak, most ott tartok, hogy ha egy nap minimum egyszer nem hányhatok, akkor iszonyú feszült leszek. Néha az éjszaka közepén is felkelek, azért hogy hányhassak. Másnap kimerült vagyok, lehangolt és semmi kedvem nincsen semmihez, nagyon nehéz rávennem magamat, hogy kimozduljak a lakásomból, ennek eredményeképpen már most év elején két tárgyból elértem a maximum hiányzást az egyetemen. Tisztában vagyok vele, hogy így nem fogom tudni elvégezni, mégsem elég motiváció, hogy változtassak. Néha még az is me

Étkezési zavar

Tisztelt Doktor Nő! Olyan problémával fordulok önhöz,amivel már egyedül nem birkózom meg.24 éves lány vagyok,164cm és 40kg. Kórosan sovány.A házi orvosom,es a nőgyógyászom anorexiára gyanakszik,de én tudom hogy nem az,hiszen nem érzem így jól magam,szeretnék hízni! Már voltam pszichológusnal,de semmi értelme nem volt.Sokszor nincs étvágyam,foleg ha ideges vagyok,de van hogy 1-2 hétig nagyon sokat eszem,de 1-2 kg nal tobbet akkor sem sikerul híznom,es utanna az is lemegy,nagyon gyorsan.Az utóbbi fél évben 5 kg ot fogytam.(45rol) Már nem tudom mi tévő legyek,kihez forduljak,nagyon el vagyok kese

magány

Üdv. Nagyon magányos vagyok így 20 évesen. Iskola/diákmunka után nem tudok találkozni senkivel sétálni egyet vagy bármi,ugyanis nincsenek barátaim. Elég agresszív családban nőttem fel ,így az én természetem is agresszív és ezt nem szimpatizálják,van egy rossz múltam ami miatt egyből el ítélnek így lehetetlennek tartom ,hogy találjak barátokat . Anyukám letiltott engem mindenhonnan ,nem tudom elérni sehogy ,új helyre költözött,apukám Ausztriában él és jelenleg párommal élek aki nagyon sokat dolgozik,így nagyrészt egyedül vagyok a lakásunkban....ilyenkor jön elő a magányos szomorkodás ,hogy éln

Oldalak