Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Életvezetési tanácsadás

Az életvezetési tanácsadás olyan professzionális segítő kapcsolati tevékenység, amelynek lényege, hogy az egészséges emberek hatékonyan követhessék és megvalósíthassák céljaikat, és teljesebb életet élhessenek. Életvezetési tanácsadás során a kliens és a pszichológus/tanácsadó a kliens számára fontos és személyes célokat fogalmaznak meg, amelyek a kliens kiteljesedését, konfliktushelyzeteinek sikeresebb megoldását, döntéshozatalát, kapcsolatainak fejlődését célozzák meg. Az életvezetési tanácsadás egyik legfontosabb eleme a pszichológus/tanácsadó és a kliens között kialakuló, bizalomra épülő kapcsolat, melyben a kliens elfogadva és megértve érezheti magát. Az életvezetési tanácsadás bár elnevezése ezt sugallja, mégsem konkrétan életvezetési tanács adásáról szól, ehelyett a tanácsadó/pszichológus segíti a klienst az önfeltárásban, a kliens számára legjobb megoldás megtalálásában.

Folyamata: az életvezetési tanácsadás általában rövidtávú (5-10 alkalom), de hosszabb munka is elképzelhető, függően a céltól, amelyet a pszichológus/tanácsadó és a kliens a munkájuk elején határoz meg. Az első találkozások alkalmával a pszichológus/tanácsadó felméri a kliens által hozott problémakört, közösen megbeszélik a kereteket (milyen céllal, hány alkalommal találkoznak, milyen rendszerességgel, milyen gyakorisággal, költségek, időpont lemondásának szabályai). A munka során feltárják a kliens által hozott probléma körülményeit, a külső és belső tényezőket, az erőforrásokat és a nehézségeket, az alternatív megoldás/viselkedésmódokat. A munka végzetének közeledtével újravizsgálják a kitűzött célt megvalósulását, és ettől teszik függővé a további munkát.

Életvezetési tanácsadás során gyakran előforduló témák:

    kapcsolatok, intimitás
    család, gyereknevelés
    stresszkezelés, lelki egyensúly
    önbizalom, önismeret, önértékelés
    személyes fejlődés
    motiváció és időmenedzsment
    karriertervezés,
    egészség, öregedés

Formái: személyes vagy online

Célja, várható eredménye: a kliens részéről megnövekedett önbizalom, jobb megküzdési képességek, mélyebb önismeret, kiegyensúlyozottabb kapcsolatok.

A leírást Körmendy Patrícia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Szakemberek

Pszichológus válaszol

nem akarok már "barátkozni" vele, hogyan mondjam meg?

Kedves Pszichológus! van egy fiú haverom, 1 éve ismerem. Sokat csalódtam már benne, de mindig megbocsátottam neki.Sok butaságot csinált már, pl: berúgta otthon a biciklitároló ajtónkat, mert haragudott rám, meg volt ,hogy megütött, és lökdösött, mert volt egy nagy balhé... és a családi problémámat ellenem fordította, megbíztam benne ,tudott mindent és egyszer, amikor nagyon haragudott rám megfenyegetett, hogy beszél a szüleimmel ,hogy ne mehessek többet haza, mert igazuk van a családomnak hogy rossz ember vagyok stb.. ezek után később megbocsátottam neki és újra beszéltünk. sokat segített, v

Gondok

Tegnap elhatároztam hogy otthagyom a munkahelyem.Eddig abban a" tévhitben" éltem hogy jól dolgozom,és megjegyzéseket teszek a másik munkájára,minősitem.Tegnap az összes munkatársam közölte,hogy beképzelt vagyok,csúnyán beszélek,sértegetek stb.Igaz ezeket észre sem szoktam venni általában.Sajnos gyermekkori traumák is értek,amiket sosem hevertem ki,és van egy 2 éves fiam.Anyósom sem a legjobb fej,tehát én nem vagyok a családja,csak az unokájának az anyja.Úgy érzem h segitségre van szükségem a következő munkahelyen ne legyen ilyen.Lehet ebből is fakad,de lehet hogy otthon ezt láttam.(apám alko

Miért?

Tisztelt Uram/hölgyem! Nekem rendkívül egyszerűnek tűnő és mégis számomra rejtélyt,paradoxont jelentő "gondom" van.Én egy nagyon értelmesnek tartott,sőt egészen rendkívüli beszéd és kommunikációs képességgel megáldott gyermek voltam,aki felnőttként is kiegyensúlyozott életet él. Munkájában sikeres és még anyagilag is egzisztenciát elért önmagával és környezetével is elégedett ember vagyok.Tökéletes párkapcsolatban élek gyakorlatilag teljes a harmónia az életemben.Mégis ahányszor feladatot,megmérettetést kapok azt mondják kevés az önbizalmam, jobb teljesítményt tudnék kihozni magamból és igazá

Félelem az elköteleződéstől?

Kedves Pszichológus! Van egy párom, már több mint egy éve együtt vagyunk, együtt élünk, babát tervezünk. Amióta együtt vagyunk folyamatosan az az érzésem, és többször be is bizonyosodott, hogy valamiért mindig keres másik lehetőséget, folyamatosan ismerkedik interneten keresztül. Én úgy érzem, mindent megteszek ezért a kapcsolatért, hogy mindig elégedett legyen, odaadó és kedves vagyok, és fáj hogy ilyeneket csinál. Pl más lányoknak panaszkodik a kapcsolatunkról, és úgy írja le mintha romokban heverne, holott nekem sosem mond ilyeneket, próbál mindig mézes-mázosan viselkedni. Mit tudnék tenn

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

szorongás

21 éves vagyok és most költözöm.. Voltam már az új helyen, nagyon jó.. Még nem költöztem el teljesen, még pár napot itthon lennék, de anyámék már kitúrtak, még kaját sem adnak már, rgy barátnál alszom most. És úgy néz ki, hogy amíg a családom nem keres, addig én se fogom őket. Nagyon szorongok amúhy a napokban (amúgy is hajlamos vagyok rá), nagyon ver a szívem, majd kiugrik a helyéről, nyugtalan vagyok puffad, görcsöl a hasam, fáj a mellkasom stb.. Attól félek, hogy visszaesek a szorongásba, mint régen (azt küzdöttem le páréve).. Amikor ott voltam az új lakásban és az ismerősöm épp dolgozott n

új élet kezdődik..

Épp a héten múlva költözöm, nem túl messzire, 50 km-re.. Új, szebb, jobb életet akarok. Eddig csak bántottak lelkileg-testileg (otthon is), megaláztak, kibeszéltek, lenéztek, kiközösítettek. Ennek intek most már búcsút. 2 pótanyám és egy legjobb bnőm fog hiányozni, más nem, (de hozzájuk néha hazajövök). Új otthon, új szoba, új munka , új barátok. Ez a célom. (bár tudom, az én dolgom, én döntésem) Az a kérdésem, hogy mi a jó döntés? Szakítsam meg azokkal az emberekkel a kapcsolatot , akik bántottak, beleértve a családomat is (elvégre miattuk megyek el)? Vagy keressem ezek után is őket,

érdeklődés elvesztése

Kedves Szakember! Már hatodik hetemet töltöm teljes érdektelenségben. Nem történt hetekkel ezelőtt olyan, ami közvetlenül változást hozott volna. Csak telnek a napok a szokásos módon: munka, barátok, pihenés, hobbik. Azonban már ez a hatodik hét, hogy semmi nem érdekel, nem tudok figyelni 3-4 percnél tovább, nem tudok olvasni, unok minden témát, nincs erőm belekezdeni semmibe, meg minek is: úgysem érdekel már semmi. Hétvégenként csak fekszem az ágyban. Arra gondolok: kellene valami cél, de nincs semmi, igazából sosem volt, de újra és újra belekezdtem tevékenységekbe, több hobbim volt - egészen

Mit kezdjek az életemmel, ha teljesen kilátástalan?

Tisztelet Pszichológus! 21 éves lány vagyok, egyetemre egy évig jártam, de mivel messze volt az egyetem, muszáj volt kollégiumban élnem. Egy évig próbáltam megszokni a szobatársaim, de nagyon introvertált vagyok, nem ment. Otthagytam az egyetemet. Azóta (egy éve) egy gyárban dolgozom napi 12 órát szalag mellett havi 90 ezer Ft-ért. 125-ös IQ-m van, 4 nyelven beszélek, de sehova sem kellek, mert nincs semmi végzettségem. Nincs semmi pénzem, mert a fizetésem nagy részét anyáméknak kell adnom, hogy ott lakhassak. Egyébként a szüleim szerint haszontalan vagyok mert otthagytam az egyetemet és

Mit kezdjek az életemmel, ha teljesen kilátástalan?

Tisztelet Pszichológus! 21 éves lány vagyok, egyetemre egy évig jártam, de mivel messze volt az egyetem, muszáj volt kollégiumban élnem. Egy évig próbáltam megszokni a szobatársaim, de nagyon introvertált vagyok, nem ment. Otthagytam az egyetemet. Azóta (egy éve) egy gyárban dolgozom napi 12 órát szalag mellett havi 90 ezer Ft-ért. 125-ös IQ-m van, 4 nyelven beszélek, de sehova sem kellek, mert nincs semmi végzettségem. Nincs semmi pénzem, mert a fizetésem nagy részét anyáméknak kell adnom, hogy ott lakhassak. Egyébként a szüleim szerint haszontalan vagyok mert otthagytam az egyetemet és

Mit kezdjek az életemmel, ha teljesen kilátástalan?

Tisztelet Pszichológus! 21 éves lány vagyok, egyetemre egy évig jártam, de mivel messze volt az egyetem, muszáj volt kollégiumban élnem. Egy évig próbáltam megszokni a szobatársaim, de nagyon introvertált vagyok, nem ment. Otthagytam az egyetemet. Azóta (egy éve) egy gyárban dolgozom napi 12 órát szalag mellett havi 90 ezer Ft-ért. 125-ös IQ-m van, 4 nyelven beszélek, de sehova sem kellek, mert nincs semmi végzettségem. Nincs semmi pénzem, mert a fizetésem nagy részét anyáméknak kell adnom, hogy ott lakhassak. Egyébként a szüleim szerint haszontalan vagyok mert otthagytam az egyetemet és

Tehetelen vagyok

Nem tudom megoldani a problémáimat és nincsen hozzá segítségem. Nincsenek barátam, nincsen partnerem, senki nem tart érdekesnek, senki nem akar jobban megismerni, senki nem kíváncsi rám, nem találtam közösségeket ahol egy húron pendülnénk. Nem találkoztam olyanokkal akik partnerüknek, társuknak választottak volna. Beszéltem ezekről fórumokon, próbáltam beszélni ezekről ismerősökkel, de egy tapodtat sem jutottam előrébb a megoldásban. Láthatatlan, értéktelen, senki lennék? Szerinem vannak jó és érdekes és értékes tulajdonságaim, vagy tevékenységeim, de ezekben a tevékenységekben sem akar sen

Önértékelés kivégzése gondolatok

Kedves és hasznos sorait olvasva a következők jutottak az eszembe: A másokkal történő összehasonlítást mindig elkövetem, talán felnőttként kevésbé mint fiatalon, de a válaszát olvasva kijelenthetem, hogy 13-14éves korom óta vágyom a párkapcsolatra és mindig a párkapcsolat megléte határozta meg, hogy értékesnek tartom magamat vagy sem. Nem ismerem az okokat, hogy ez miért alakult így nálam. ( Mindez nem azt jelenti, hogy bárkivel összeállok csak azért, hogy legyen párom és akkor megint értékesnek tarthatom magamat, hisz alig volt párkapcsolatom ) Hogy miként lehetne elérni azt, hogy az érték

A kényelmes semmi

Üdvözlöm, Jellemző rám, hogy a sikereimet elbagatellizálom, azokat semlegesnek élem meg és a nagyobb sikereim elérése sem okoz pár percnél több örömet. De a negatív dolgokat átélem, a kudarcokat felnagyítom és rengeteg érzelemmel élem meg. Hogyan lehetne ezt megfordítani? Jellemző rám, hogy kevés dolog motivál és ezek a motivációk is gyengék. Nehezen változtatok, vagy lépek tovább, könnyen benneragadok a kényelmes megszokásokban akkor is ha az már elönytelen a részemre. A kényelmesség a céljaim elérését is felülírja, mert csak annyit teszek a céljaimért, ami nem jár kényelmetlenséggel.

A hugomnak mi lehet a baja?

Kedves pszichológus. A minap azzal a telefonbeszélgetéssel szembesültem, hogy a húgom elmesélte mik is történnek vele. Legutóbb egy meleg bárban eszmélt magához, ahová nem tudja hogyan került és kivel mehetett. Utolsó emléke arról a napról, hogy a munka után elindult haza. Több hasonló esete is volt és úgy érzi komoly segítségre szorul. Kérem segítsen mi lehet az oka?

Oldalak