Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Életközepi válság

Az emberi életút közepére jellemző, a negyvenedik életév környékén megjelenő pszichológiai jelenséget írja körül az életközepi krízis vagy más néven életközepi válság fogalma.

Ebben az életkorban megjelenő testi-lelki változások és jellemző élettörténeti események bekövetkezése arra indít bennünket, hogy felülvizsgáljuk az önmagunkhoz és másokhoz való viszonyunkat. A serdülőkorban megjelenő és identitást kereső kérdések ismét aktuálissá válnak: Ki vagyok én? Mik a céljaim az életben? Jó helyen vagyok-e, és merre tartok? A meglévő önazonosságunkat és életünket mérlegre téve megkérdőjelezhetjük korábbi döntéseinket, választott céljaink értelmét, párkapcsolatunk helyzetét, munkánk, hivatásunk fontosságát. Az önvizsgálat során kapott válaszok alapján újraértékeljük helyzetünket. A válság kialakulásában közrejátszik egyfajta társadalmi elvárás is, amely kialakít egy szerepekhez köthető ütemezést az életút során. Ezen levárások alapján vizsgáljuk önmagunkat és helyzetünket a többi emberhez viszonyítva, hol állunk, nem maradtunk-e le karrierünkben, anyagit helyzetünkben vagy éppen családi állapotunkat tekintve.

Az élet delén történő keresés és újraértékelés során sokan úgy érzik, ez az utolsó lehetőség a változtatásra, ez az a kor, amikor még van egy utolsó esély, hogy akár nagyot alakítsunk dolgainkon.

Tagadhatatlan, hogy a negyvenes évek tájékán a korosodás testi, fizikai jelei már jelentkeznek. Az utódnemzés lehetőségének elvesztése identitás problémákkal járhat, amely az önértékelésben és partnerkapcsolatokban is súlyos következményekkel járhat. A családi élet változásai, amely a gyermekek felnövekedésével, önállósodásával jár, új szerepek és feladatok kialakítását várja a középkorú szülőktől. A házastársak a gyermekek kirepülésével újra kettesben maradnak, amely a kapcsolat átrendeződését, újraírását várja el. A munkában elért pozíció, anyagi helyzet, a tevékenység jellege mind vizsgálat alá kerül, a fontossági sorrend esetleg átalakul és előfordul, hogy állást változtatunk. A negyvenes éveikben járva sokan elveszítik egyik vagy mindkét szülőjüket, szembesülni kell, hogy néhány barátot is el kellett engedni, így a halál reális közelségbe kerül. Az élet közepén jelentkező változások tehát nem csak mélyrehatóak, de gyakran fájdalmasak is.

Az életközepén felmerülő kérdések és problémák sikeres megoldása új öndefiníciót, új kapcsolati mintákat és új elköteleződéseket vár az embertől. El kell fogadni középkorú önmagát, új szerepekkel és új feladatokkal, amely új utakat adhat az élet második felében. 

A leírást Kardos Judit pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Tehetelen vagyok

Nem tudom megoldani a problémáimat és nincsen hozzá segítségem. Nincsenek barátam, nincsen partnerem, senki nem tart érdekesnek, senki nem akar jobban megismerni, senki nem kíváncsi rám, nem találtam közösségeket ahol egy húron pendülnénk. Nem találkoztam olyanokkal akik partnerüknek, társuknak választottak volna. Beszéltem ezekről fórumokon, próbáltam beszélni ezekről ismerősökkel, de egy tapodtat sem jutottam előrébb a megoldásban. Láthatatlan, értéktelen, senki lennék? Szerinem vannak jó és érdekes és értékes tulajdonságaim, vagy tevékenységeim, de ezekben a tevékenységekben sem akar sen

Hogyan tovább?

Tisztelt Pszichológus! 52 éves nő vagyok. 20 év házasság után elváltam, utána volt egy 4 éves kapcsolatom, ami részemről nagy szerelem volt, de két éve véget ért, ezt talán a mai napig nem hevertem ki. Két felnőtt lányom már kirepült a fészekből, a kisebbik mostanában. Rosszul élem meg az egyedüllétet, borús hangulataim vannak, félek, hogy eluralkodik rajtam a depresszió (sajnos már volt benne részem). Barátok is eltűntek mellőlem és most itt vagyok nagyon egyedül. Nem is értem, hogy kerültem ebbe a "reménytelen" helyzetbe. Nem találom a helyem, nem találom az utam. Szeretnék újra boldog és

Önértékelés kivégzése

Az önbecsülésem leépült az elmúlt néhány évben és ez két okra vezethető vissza. Első ok az anyagiak, amit a velem azonoskorú ismerőseim anyagi viszonyához hasonlítok és elhiteti velem, hogy nulla vagyok. A másik ok az elutasitottság a párkapcsolat hiánya a társkeresési sikertelenség és az összehasonlítás azokkal az kollégáimmal, akik bárhol megjelennek, bármilyen fotót tesznek közzé magukról, a nők szinte körül rajongják őket. Ez a jelenség egész életemben tetten érhető és épp úgy zavart serdülőként, mint felnőttként, ahogy az is hogy nekem százszor keményebben meg kellet küzdenem minden ran

Hogyan tovább? Hitel + kockázat + önállóság, vagy szülök + megtakarítás + kisebb önállóság

Tanácsot szeretnék kérni, Elváltam és a válás óta szüleimmel élek egy nagy családi házban. A volt nejem maradt az egykori közös lakásunkban, amiből kifizette a részemet. Lakhatom tovább a szüleimmel úgy, hogy van pénzügyi biztonsági tartalékom és lakhatásilag mobilis maradok. Gyűjthetek a pénzemhez, hogy valamikor vegyek belőle ingatlant, de nem biztos, hogy bírom évekig a megtakarítást. Az albérlet felénk ritkaság, nem szívesen élnék abban. Vehetek fel hitelt a pénzhez és akkor vehetek önálló otthont, de egyben adósság keletkezik a megtakarítás helyett. Kb ezeket vázoltam fel, de dönten

Magány re

Kedves Balázs Nelli, Igen, feladtam azt, hogy legyenek barátaim, belefáradtam az egyirányúságba. Azon vagyok, hogy elfogadjam a helyzetemet, ami a jövőben változhat, de most itt tartok. A realitástól elszakadva szeretnék kiegyensúlyozott maradni, nem gyötörni magamat azokkal a negatív gondolatokkal, amiket a magány okoz. Jól akarom magamat érezni úgy is, hogy másoktól nem kapok figyelmet, barátságot, hogy senki nem választ társának. Azt nem tehetem meg, hogy válasszak egy pszichológust, hogy barát híján vele beszélgessek hétről, hétre, ahogy azt némely amerikai filmben teszik, pedig nem le

zaklatás

43 éves férfi vagyok, tavaly év végén és idén év elején fordult elő először, hogy Hölgyeket zaklattam, többek között a Ridikül című műsorban látott Skultéti-Szabó Katalint is. 2 hónapja kezeltetem magam (kórházban), úgy érzem, sokat javultam. A zaklatások csak szóbeliek voltak, ennek ellenére fáj, hogy a Skultéti-Szabó Katalin "lekoptatott", pedig legalább egyszer el szeretnék menni Hozzá! Nem tudom, mit tegyek.

Útkeresés

Életem eddigi legválságosabb időszakát élem.Próbáltam segítséget is kérni,de eddig eredménytelennek bizonyult.Úgy érzem,egyedül nem tudok megbírkózni a problémáimmal,egy negatív spirálba kerültem.Nem tudom,hol kérjek segítséget.Húsz évesen mentem férjhez,három gyermek anyukája vagyok.Tizenöt év házasság után jött a szerelem és a boldog élet reménye.Mivel apa nélkül nőttem fel,nem mertem elválni úgy,hogy bizonytalan a jövő.A szerelmem elvárta volna,hogy bízzak benne úgy,hogy semmi biztosítékot nem ad arra,hogy vállalni fog gyerekestül.Tíz évig szeretői kapcsolatban voltunk,mindketten egymástól

Magány

Tisztelt dr. Szeretném megváltoztatni az érzéseimet azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy magányos vagyok. Szeretném azért, hogy a magányosság ellenére is jól érezzem magamat, mert az ellenkezőjével, hogy barátaim legyenek már eleget próbálkoztam. Nem voltam népszerű, vagy olyan tudás birtokában amiért érdekből szükség lett volna rám. Ha keresem a kontaktust másokkal emailban, telefonon, személyesen, akkor szóba állnak velem, de ha ezt nem teszem, senki nem keres. Ebbe az egy irányúságba belefáradtam, és változtatni rajta nem tudtam, hiába voltam több közösség tagja. Az érdeklődési köreim is e

Hogyan éljek szeretet, együttérzés nélkül?

Nincs senki, aki szeretne, aki együttérezne velem. Több agybetegséget diagnosztizáltak nekem, de egyikről se hiszem el, hogy valójában lennének nekem ilyen betegségeim. Az életem fő problémája, hogy mindenkinek a környezetemben vagy előítélete van velem szemben, vagy a pénzt érzik a legfontosabbnak, vagy alulképzettek. Senki se érti, hogy miért tiltakozom az ellen, hogy lennének agybetegségeim és valóban szükség lenne a gondnokságra, ami alá részlegesen korlátozóan helyeztek. Szeretném megosztani a gondolataimat olyan személlyel, aki képes ésszerűen, szeretettel élni és érzelmileg is mell

Önmagamtól szenvedek (Én és a belső gondolatok)

Tisztelt szakember, Állandóan vitatkozom a belső önmagammal és konfliktusban vagyok a belső gondolataimmal. Előfordulnak rövid periodusok, amikor nem veszek a belső gondolataimról tudomást, de utána nagyobb erővel ostromolnak. A világgal és a társadalommal kapcsolatos hozzá állásom is hasonló, mert beilleszkedem, de folyamatos belső konfliktus van bennem emiatt és nem igazán tudom értékelni az életemet, sőt hatalmas tévedésnek vélem azt. Még 2002ben elvégeztem egy agykontroll tanfolyamot, attól remélve önmegoldást, de nem használt. Később voltam pszichológusnál is, de ott is azt tapasztalt

Mit tegyek?

Jó napot! A helyzet, amiben élek, számomra elviselhetetlen. Patthelyzetben vagyok. Teljesen kimerültem idegileg, fizikailag, mindenképp. A történetem a következő. A férjemmel 30 éve élek házasságban. Ő kamionsofőr. Régebben egy hónapban egyszer járt haza. Bekerült egy társasába ahol iszonyat módon elkezdett inni. Hétvégeken tökrészeg volt mindig, akárhányszor hivtam. Durva és undoritó lett. Én nagyon sokszor megpróbáltam a családot összetartani, mert van két gyermekünk is, ami sajnos csak ideig óráig ment mindig. Ez ment évekig. Aztán egyszer beütött a baj. Trombózist kapott, aztán a további v

Mit tegyek merre mozduljak, el utamon ?

Üdv Arról van szó hogy , sok év után párkapcsolatban élek , és a hölgy éretebb mint én picivel és vannak elvárásai amit én egyről- kettőre nem tudok megoldani , meg 6 évig egyedül voltam , de most becsöppent az életemben és úgy érzem hogy jó de mégis néha tehetetlen vagyok , adót önbizalmat de még hiányzik, a szexuális életem , nem volt igazán és félek e teren hogy mi lesz , szülök el élek és most úgy érzem sokat óvtak emiatt hiányzik a férfiasságom úgy értem hogy a párom néha gyerekesnek hisz , most érzem azt hogy átlépem azt a határ amit , megkel tenem , jövőm szentpontjából , de úgy érzem

Túl a tízedik munkahelyemen

Tisztelt szakértő! 1988-tól kezdve több mint tíz különböző munkahelyem volt, különböző területeken + egyszer vállalkozoként. Minden területen kiemelkedtem, példássan, aztán 2-3év allat mindig kiégtem, kényszernek kezdtem el megélni és felmondtam (menekültem belőle), pár hónap munkanélküliség, új munkahely, ismét kiemelkedtem , 2-3év meguntam.......és ez a körforgás ismétlödik egész életemben. Már iskolába járni sem szerettem, kényszernek éltem meg, fegyelmemel nem volt próbléma, a tanulmányi eredményeim roszak voltak, de a különböző szakmai és tanulmányi vizsgákon mégis példássan teljesitet

Belefáradtam az életembe

Tisztelettel kérdezem, hogy mit lehet tenni amikor ezredszerre is belefáradunk az életünkbe. Amikor ezeregyedikre már nincs az a motiváció ami tettekre vagy változásra sarkalna. Kinek van kedve újból és újból felállni? Megfelelni? Alkalmazkodni? Motiváltnak lenni? Képzetnek lenni? Soha nincs ennek vége? Csak ha meghalunk? Vagy ha alszunk? És egy téli forró fürdőért is mit meg kell tenni? Pedig az sem jut mindenkinek, csak kényelmünkben erről megfeledkezünk. Évek óta visszatérő kérdések ezek a fejemben, valahogy nem vagyok képes megbékélni azzal ami az élettel jár. Voltam már csoró, mert a

Önszabotázs, vagy valami más?

Kedves szakértő, pár éve egyedül élek (45éves vagyok) és nagyon kevés embert tudok elviselni magam körül, azokat sem sok ideig. Nem a tömeggel van a bajom, strandon, plázában, stb nem zavarnak ha körülöttem emberek vannak, csak akkor zavarnak ha együtt kell velük működnöm. (Munkahelyen, családi rendezvényen, társaságban, stb.) Az egy családos barátommal is csak havonta 1 - 2 alkalommal találkozom, annyi pont elég. fontos megemlítenem, hogy gyakori érzés (gondolat) bennem a "hagyjanak békén”. Másik oldalról ott a vágy, hogy legyen velem valaki, pld egy társ, de eddig egy társ volt akit el tu

Oldalak