Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Depresszió kezelése

Depresszió alatt a köznyelv szomorú, lehangolt állapotot, rosszkedvet ért, azonban a depresszió, mint betegség, ennél jóval több. A mindennapi élet természetes része az időnkénti nyomottabb hangulat, azonban a klinikai értelemben vett depresszió komoly pszichés gyötrelmekkel jár, és kezelés nélkül az esetek többségében súlyosabbá válik. Az ebben szenvedő ember gyakran a legegyszerűbb dolgokat sem tudja megtenni. Ezt a környezet sokszor lustaságnak tulajdonítja, emiatt gyakoriak a bírálatok, ami tovább csökkenti az amúgy is csekély önértékelést.

A depresszió két legfontosabb tünete a levert hangulat (szomorúság vagy üresség érzése a nap legnagyobb részében, szinte minden nap), illetve az érdeklődés és az öröm jelentős csökkenése, mely szinte minden tevékenységre és a nap legnagyobb részére kiterjed. Gyakran jelentkezik intenzív bánat és elutasítottság, megalázottság érzése. Rendszeresek lehetnek a sírásrohamok. Előfordulhat szorongás, ingerlékenység is, és talán a legkomolyabb figyelmeztető jel a reménytelenség érzése, vagyis a jövőkép lezárulása.

Rendszerint komoly mértékben csökken a külvilág iránti érdeklődés, szinte a legapróbb dolog végrehajtása is komoly erőfeszítést igényel, vagy adott esetben nem is sikerül. Aaron Beck „az akarat bénultságának” nevezte ezt a jelenséget. A depressziós ember közömbössé válik a világ dolgaival szemben. Súlyos esetben ez odáig erősödik, hogy kialakul benne a halál vágya, öngyilkossági gondolatai támadnak, melyek a szándék illetve a konkrét öngyilkossági terv kialakulásáig erősödhetnek. A depresszióban szenvedők mintegy 7-15 %-a kísérel meg öngyilkosságot, ám a kezeletlen depresszióban ez a szám elérheti a 30-35%-ot is. Az öngyilkossági szándék hangoztatását mindig komolyan kell venni, akkor is, ha csak „burkolt” formában jelenik meg, vagyis olyan kijelentéseket hallunk valakitől, hogy „szeretném, ha már vége lenne mindennek”, „szeretnék megpihenni” és hasonlók.

A tevékenységi szint jelentős mértékben csökken. A depressziós ember elfordul a világtól, egyre inkább magába zárkózik, magára marad gondolataival, folyamatosan őrlődik. Ez odáig fajulhat, hogy valaki fel sem kel az ágyból. Nem azért, mert lusta, hanem mert valóban képtelen rá. A „szedd össze magad” típusú tanácsok ilyenkor teljesen hatástalanok, mert éppen ez az, amire egyedül képtelen. Gyakori panasz a fáradtság, az általános energiahiány.

A gondolkodásra jellemző az úgynevezett „kognitív triád”, vagyis a negatív énkép, a negatív jövőkép és a másokkal kapcsolatos negatív várakozások. Általában értéktelennek, egyes esetekben gonosznak, visszataszítónak tartják magukat, és gyakoriak az önvádak, az irreális mértékben erős bűntudat. Az általános pesszimizmus határozza meg mindennapjaikat.

Sok esetben érzik úgy, hogy szellemi képességeik gyengülnek (idős korban nehézséget jelenthet ezeknek a tüneteknek az elkülönítése a korral járó intellektuális hanyatlástól). Nehezebben koncentrálnak, komoly nehézséget jelent egy-egy döntés meghozatala, és hosszú időt emészt fel a tépelődés. Az idő múlását lassúnak érzik, mégsem jutnak ötről a hatra.

A depresszió számos testi tünettel is járhat. Talán a leggyakoribb és legáltalánosabb az alvászavar, mely az esetek többségében csökkent mennyiségű alvást jelent, de előfordul ennek ellenkezője is, a fokozott alvásigény. Hasonlóan gyakori a jelentős testsúlycsökkenés (vagy éppen gyarapodás), mely eléri havonta a testsúly 5%-át (diéta nélkül), vagy akár csak az étvágy nagymértékű csökkenése, esetleg növekedése. Ugyancsak jellemző lehet a nyugtalanság vagy éppen meglassultság, melyet a környezet is észlel. Előfordulhatnak emésztési panaszok és különféle fájdalmak, mellkasi szorítás. Mindezek miatt gyakran testi betegségként diagnosztizálják (és ennek megfelelően kezelik) a depressziót.

Gyakoriságával kapcsolatban különböző adatok vannak. Mint korábban említettem, sokszor nem ismerik fel, és a jelentkező tünetek alapján valamilyen testi betegségre gondolnak, ezért a ténylegesen diagnosztizált eseteknél feltehetőleg jóval magasabb az arány. A szakemberek abban mindenesetre egyetértenek, hogy elterjedése egyre nő, bizonyos vélemények szerint a közeljövőben a szív- és érrendszeri megbetegedések mellett ez lesz a leggyakoribb betegség. Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság mintegy 18 %-a él át élete során súlyos depressziós epizódot, mely első alkalommal egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Akinél egyszer már kialakult, annál valószínű, hogy élete későbbi szakaszaiban is visszatér, különösen nehéz, megterhelő események hatására. Ez egyfajta sérülékenységre utal. Feltűnő a nemek közti eltérés (legalábbis a fejlett ipari országokban): kétszer annyi nőt érint a betegség. Érdekes, hogy gyermekkorban ez a különbség még nem mutatható ki.

A depresszió kialakulását számos módon próbálták magyarázni. A biológiai magyarázat részint genetikai tényezőket lát a háttérben. Az ezzel kapcsolatos kutatások igazolták, hogy a depresszióra való hajlam valóban örökölhető, de ezek a tényezők elsősorban a súlyos depresszió kialakulásában játszanak szerepet. Ugyancsak fontos szerepük van a betegség kialakulásában bizonyos neurotranszmitterek (norepinefrin és szerotonin) alacsony szintjének.

A pszichodinamikus elméletek a (valós vagy szimbolikus) veszteséggel magyarázzák a betegséget. Az ennek kapcsán kialakuló haragot az erre hajlamos ember önmaga ellen fordítja, így alakul ki az önvádlás, az öngyűlölet. A kutatások ezt annyiban alátámasztották, hogy a depressziót sokszor valóban megelőzi valamilyen veszteség, és azok az emberek, akik gyerekkorukban sok ilyen élményt éltek át, később fokozottan sérülékennyé válnak e tekintetben. Az eredmények ugyanakkor ellentmondásosak.

A kognitív elméletalkotók elsősorban a negatív gondolkodásmódot okolják a depresszió kialakulásáért. A gyermekkorban megszilárduló, a gyereknek a világgal és önmagával kapcsolatos, úgynevezett maladaptív attitűdjei kialakítanak egy sajátos, negatív világképet, melyhez későbbi tapasztalatait mintegy „hozzáigazítja”. Ez a negatív gondolkodásmód kiterjed az élményekre, az énre és a jövőre (kognitív triád). Ennek kialakulását és megszilárdulását segítik elő bizonyos gondolkodási hibák, melyek lényegében egy adott élmény, esemény téves értelmezését jelentik. A depresszió kialakulásában és fennmaradásában lényeges szerepük van az úgynevezett negatív automatikus gondolatoknak, melyek akaratunktól függetlenül, reflex-szerűen jelentkeznek, általában az énre vonatkoznak és szélsőségesen negatív tartalmúak. A kognitív elméletet számos kutatási eredmény támasztja alá, bár vannak, akik azt állítják, hogy a negatív gondolkodásmód inkább a depresszió következménye, és nem fordítva.

A depresszió kezelésében mind a gyógyszeres, mind a pszichoterápiás kezelésnek helye és szerepe van. Tartós eredményt (hosszú távon is stabil állapotot, melyet az esetleges újabb negatív életesemények sem ingatnak meg) azonban elsősorban a terápiás beavatkozásoktól várhatunk.

A leírást Thiery Henriette pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját.

Irodalom:

Comer, R. J. (2005). A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest (pp. 224-243)

DSM-IV-TR (2001), Animula Kiadó Egyesület, Budapest

 

 

Szakemberek

Pszichológus válaszol

Tehetetlenség

Kedves Szakértők! 28 éves vagyok, külföldön élek a párommal, akivel itt ismerkedtünk meg még egyetem alatt. egy év után stabil munka- és lakóhelyünk van. A stressz még mindig sok, társaság kevés. Nyelvészként úgy gondoltam nem árt egy szakma sem,az egészségügy mellett döntöttem. Esti műszakban dolgozom egy súlyosan mozgássérült személy segítőjeként,de a fősulira valszeg másodszor sem fogok bejutni. Túlvagyok egy téli depresszión de továbbra is gyakran szorongok és sok bennem a visszafojtott düh ami ha elő is tör önmagamra irányul, miért vagyok passzív,összeszedetlen, vagy a párom viselkedésére

hogyan legyek tul a depresszion?

jo napot kivanok. :) meg szeretnem tudni, mit tegyek. es ahogyan legsyek tul a depresszion.. mindent kiprobaltam mar.. de nemukodik semmise.. :( mikor a baratom szakiottt.. vagdostam magam, az lenyugatott,, de megbantam.. majd, nem komunikaltam senkivel sem.. nem ettem.. emiatt voltam korhazban. nemtudom elfelejteni.. o barat akar lenni. de minidg elem vagja a hibait.. betegesen feltekeny voltam.. es ezert szakitott.. mit tegyek? hoyg tullepjek? minden nap sirogorcsot kapok.. szo szerint almomban is mikor alszom.. arr aebreszt fel a tesom hogy fuldokolva sirok.. :( nmtudom mit tegyek.. es miu

hogyan legyek tul a depresszion?

jo napot kivanok. :) meg szeretnem tudni, mit tegyek. es ahogyan legsyek tul a depresszion.. mindent kiprobaltam mar.. de nemukodik semmise.. :( mikor a baratom szakiottt.. vagdostam magam, az lenyugatott,, de megbantam.. majd, nem komunikaltam senkivel sem.. nem ettem.. emiatt voltam korhazban. nemtudom elfelejteni.. o barat akar lenni. de minidg elem vagja a hibait.. betegesen feltekeny voltam.. es ezert szakitott.. mit tegyek? hoyg tullepjek? minden nap sirogorcsot kapok.. szo szerint almomban is mikor alszom.. arr aebreszt fel a tesom hogy fuldokolva sirok.. :( nmtudom mit tegyek.. es miu

depresszióból gyógyulás

Tisztelt Pszichológus! Szeretném megtudni, hogy depresszióra utalnak-e? tüneteim és meg lehet-e belőle gyógyulni? A napjaim teljes érdektelenségben telnek, nem motivál semmi, örömöt nem érzek. Antidep- resszánst, antipszichotikumot szedek és szorongásoldót, de mégsem érzem jobban magam. Milyen megoldást javasol, esetleg gyógyszerváltást? Válaszát köszönöm: Ilona

Pontosan milyen mentális betegségtől szenvedek?

T. Hölgyem/Uram! A problémám a következő; nem tudom pontosan kategorizálni, hogy mi a bajom. Szociális fóbia? (izoláció a társadalomban, kortárskapcsolatokban, beilleszkedési zavarokkal küzdök, kudarc élmények kerülése) Paranoid skrizofénia? (enyhe agresszivitás, türelmetlenség lesz urrá rajtam amikor kontrollt vesztek a helyzetek/érzelmek felett, figyelem, hogy figyelnek-e, vagy követnek-e) Autizmus? (rugalmatlan gondolkodás jellemző rám, fekete-fehér látásmód, hiperérzékeny vagyok) Ez normális, vagy csak a korszellem miatt alakult ez ki nálam? Kisgyermek koromban eltévedtem a szüleimtől egy

mit tegyek?

Lassan egy eve. 2016 julis 19-en megeroszakoltak.azota felek az emberektol a tomegtol az egyedulletol es ugy erzem nem leszek mar soha boldog.18 eves vagyok most vizsgazom de egyszeruen nemtudom ravenni magam a tanulasra annyira sztresszes vagyok es izgulok sokszor nemtudok figyelni es elfelejtek dolgokat mintha valami elromlott volna bennem tudom ha nem sikerul a vizsga anyaek csalodnak bennem,de nincs eletkedvem sokszor gondoltam arra hogy megolom magam de vegul nem kerult ra sor csak egyszer ketszer karcolgattam a csuklom .a szuleim nem vettek eszre hogy baj van mert eleg jol leplezem egesz

Hogyan kaphatom vissza régi önmagam?

Hetek óta bezárkózva élek,éppen csak a munkahelyemre megyek el. Ott megerőltetve magamat, tudok "viselkedni". Haza érve a családommal nem tudok foglalkozni pedig mindennél jobban szeretem őket. Ha megkérnek valamire nem teljesítem vagy ,ha beszélni próbálnak hozzám akkor csúnyán válaszolok. Ha valakinek jó kedve van mellettem, muszáj elvonulnom. Úgy telnek el a napjaim,hogy nem emlékszem a tegnapra,sőt még arra sem ami pár órával ezelőtt történt. Van egy vőlegényem aki mellettem áll és mégis mindíg "bántom". Őt hibáztatom mindenért. Bármit tesz mindenben a rosszat látom és folyton veszekednék

Labilis lelki állapot?

Jó napot kivánok.Sokszor érzem azt, hogy valami baj van velem, sokat sirtam az elmúlt hónapokban.Személy szerint a nehéz családi helyzetre vezetem vissza az egészet: 12 éves voltam amikor édesapám meghalt egészségügyi problémák miatt, melyhez az alkoholizmus is közre játszott. Ennek ellenére én nagyon szerettem, rossz emlékeim nincsenek róla, legfeljebb szomorúak. Gyerekként ezt könnyen feldolgoztam mert tudtam, hogy jobb lesz neki a sok betegeskedés után. 3 hónapja azonban meghalt nagymamám is, az édesapám édesanyja és mérhetetlen nagy fájdalmat okozott bennem, gyerekkorom óta egy telken éltü

Hogyan tovább?

Tisztelt Pszichológus! 52 éves nő vagyok. 20 év házasság után elváltam, utána volt egy 4 éves kapcsolatom, ami részemről nagy szerelem volt, de két éve véget ért, ezt talán a mai napig nem hevertem ki. Két felnőtt lányom már kirepült a fészekből, a kisebbik mostanában. Rosszul élem meg az egyedüllétet, borús hangulataim vannak, félek, hogy eluralkodik rajtam a depresszió (sajnos már volt benne részem). Barátok is eltűntek mellőlem és most itt vagyok nagyon egyedül. Nem is értem, hogy kerültem ebbe a "reménytelen" helyzetbe. Nem találom a helyem, nem találom az utam. Szeretnék újra boldog és

Depresszió?

Üdv! 18 éves gimnazista lány vagyok. Nagyjából 14 éves korom óta, úgy évente 2x levertnek érzem magam. Nincs kedvem semmihez, csak fekszem az ágyban, elhanyagolom a tanulást, a sportot, kizárok mindenkit. Nincs kedvem találkozni emberekkel, sem kimozdulni. Alapvetően jó tanulok, mindig 4-es feletti az átlagom, az utóbbi pár évben egyedül a matematika megértése okozott nehézséget, ám ezek az időszakok sokat rontanak a tanulmányi eredményeimen. Ilyenkor az étvágyam is rosszabb, gyakran fáj a fejem, de 1 hét után javul a helyzet, néhány hétnél sosem tartott tovább. Ez lehet depresszió? Ha igen,

Egy nap boldogság

3-4 évente egyszer előfordul velem, hogy minden megelőző esemény vagy ok nélkül arra ébredek, hogy eltűnt belőlem mindenfajta gond és probléma. Az ilyen napon a gondolataim pozitívvá és támogatóvá válnak és mindenben csak a jót veszem észre ettől persze egész nap remekül érzem magamt. Sajnos ez az állapot egy napig tart és ahogy jön úgy egy újabb alvás után eltűnik, vagyis nem tudom megtartani. Olyan mintha arra az egy napra kicserélnének. Próbáltam, de önmagamtól még soha nem sikerült elő idéznem ezt az állapotot és ha nem is mindig, de remek lenne ha sűrűbben lehetnék abban a pozitív ál

Elveszett motiváció..

12- és 18 éves korom között motivált voltam, mármint voltak céljaim a továbbtanulást illetően. Bár volt mikor motiváltabb voltam, volt mikor kevésbé.. De most egyáltalán nem vagyok az. Depressziós vagyok, de 5-6 éve is az voltam ,mégis motiválva éreztem magam, hogy továbbtanuljak. Sok minden érdekel, egyészségügy, pszichológia, oktatás, művészet... Régen szabadidőmben sokat olvastam, és tanultam eü.-et és pszichológiát.. IMÁDTAM!! Már nincs olyan erős érdeklődésem irántuk ,mint régen.. De nem azért mert nem szeretem. Mert ez igaz a focira, deszkázásra, rajzra, régen ezeket mind imádtam.. Akko

Létezik a boldogság szeretet nélkül?

Létezik olyan ,hogy valaki egész életében depressziós a küzdelmek ellenére is? Már évek óta járok pszichológushoz, a szorongásom javult is valamennyire, de a depresszióm nem éppen. És úgy érzem ,hogy nem tudok kimászni ebből, nem létezik olyan szakember aki segíteni tud nekem. .Sokszor én sem értem magamat, hogy miért vagyok ilyen. A családom elfelejtett szeretni, sosem kaptam szeretetet, csak bántottak, és ezt még nem tudtam elfogadni. Nem tudok belenyugodni, hogy ilyen pocsék családom van. Utálom a nyarat, a karácsonyt, szülinapot, anyák napját stb.. ilyenkor mindenki a családjával van.. n

BMD???

Üdv! A problémám ott kezdődik, hogy párom 2016 októberében elhagyott. Minden kórkép arra utal hogy bipoláris mániás depresszióban szenved.... Amikor bipoláris időszaka van eldob magától, most vasárnap megint ezt tette, majd mikor a mániás van előtérben akkor imád minden ok stb. de emellett semmi szexuális életünk nincs, és kezdünk bele tönkre menni. Hogyan vehetem rá, hogy elmenjen orvoshoz? Nincsen betegségtudata :( Hogyan viselkedjek vele? Én szeretem, vissza akarom kapni őt, de a betegség miatt nem tudom... Csak barátok lehetünk ezt mondja amikor bipoláris fázisa van :( Már én is kezdek be

Depressziós a "párom"

Üdvözlöm, közel 2 hónapja ismerkedtem meg a párommal. Egyik hétről a másikra hirtelen megváltozott minden és szakított velem, mondván, hogy neki nem való párkapcsolat és teljesen ellökött magától. Mivel tudom, hogy depressziós, gyógyszert is szed, szeretnék neki segíteni. A kérdésem, hogy tudok-e és hogyan? A választ előre is köszönöm.

Oldalak