Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Modern világ - modern család, megváltozott női – férfi szerepek 2. rész

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

Ahogy az első részben szó volt róla, a 20. század második felében a család fogalma és a családdal kapcsolatos attitűdök jelentős változáson mentek keresztül, és ezt csak tovább árnyalja, hogy a fejlett országokban a családdal kapcsolatos változások a női és férfi szerepeket is érintették. Ezek a változások napjainkban is zajlanak, melyek bizonytalanságot okozhatnak mindkét társadalmi nem részéről.

Ősi kultúrákban a nőket a férfiakkal egyenrangúként tisztelték, és sok ősi (fejlett) kultúrában Istenanyaként tekintettek Istenre. A Sixtusi kápolnán már Férfi nemi jellegekkel megáldott Férfi Isten teremti a Férfi embert, világunk ebben a férfiak uralta közegben a férfiak ízlésének megfelelően formálódott úgy, ahogyan ma ismerjük (Golenya, 2017). Golenya Ágnes író ezalatt azt érti, hogy napjainkban a materializmus és a tudomány elve, és a hatalomra való törekvés dominál, az intuíciónak, szeretetnek, emberi értékeknek kevésbé van társadalmi megbecsültsége. Az ember a természet fölé kerekedett, mely megszüntette az egyensúlyt ökológiai és egyéni tekintetben is.

Tehát a férfiak uralják a politikát és a gazdaságot; a csúcspozíciókat illetően jóval kevesebb a női vezető, a világ parlamentjeiben ülő emberek 13%-a nő, elenyésző hányaduk államfő, a gazdaságban, versenyszférában legfeljebb 15-16% a női helyek aránya - ezek a számok a 2000-es évek eleje óta nem változtak, és a folyamat negatív irányba mutat (Sandberg, 2010)).
Jelenleg a háztartást elsősorban a nők vezetik még akkor is, ha napi nyolc órában dolgoznak valahol. Golenya (2017) kicsit merészen fogalmaz, de azt állítja, hogy lényegében a nők „kiszolgáló személyzet” lehetnek egy férfiak uralta világban. Ahol – közben jegyezzük meg - a férfiak is szenvednek, ahogy jelentős teherként nehezedik rájuk a család eltartásának egyoldalú feladata.

A női szerepnek manapság valóban nem könnyű megfelelni. A tradicionális háziasszonyi feladatoknak való megfelelés napjainkban is elvárt a dolgozó nőktől, a házimunka a női munka fogalmával azonos. Ez a szemlélet különösen jellemző ezen a területen kifejezetten konzervatívnak számító magyar társadalomban, mely igenis társadalmi egyenlőtlenséget jelent a nők és férfiak között az időfelhasználást tekintve (is).
Egy széleskörű, EU-tagállamokat vizsgáló EUROSTAT kutatás (2006, idézi Tóth, 2007) szerint a gazdaságilag aktív nők átlagosan 152 percet, a gazdaságilag aktív férfiak 58 percet fordítanak házimunkára naponta, mely a nők esetében a házasságkötéstől és az első gyerek születésétől kezdve nő, a férfiak esetében pedig nem változik. Ehhez képest a kisgyerekes magyar nők napi 221 percet fordítanak házimunkára, a hasonló státusú norvég nők pedig 140 percet.
Egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint a magyar férfiak vettek részt a legalacsonyabb arányban a házimunkában, ám összehasonlítva a többi országban felvett adatokkal, így is a magyar nők voltak a legelégedettebbek a férjük szerepvállalásával (Pongrácz, 2005, idézi Tóth, 2007).

Magyarországon nem csupán a nyugat-európai országok közvéleményéhez képest, de a rendszerváltó országok egy részéhez képest is konzervatív felfogás él a női munkavállalással kapcsolatban. Itthon annak ellenére, hogy a vezető állások harmadát nők töltik be, a női vezetőknek számos előítélettel kell megküzdeniük, akik erre válaszul kettőzött erőfeszítéssel próbálnak tradicionális háziasszonyi szerepüknek és karrierjüknek is megfelelni (Tóth, 2007), karrierjük esetében mégis nehezen tudják leküzdeni az üvegplafon-hatást. (Természetesen a csúcspozíciókat illetően jóval kevesebb a női vezető, a világ parlamentjeiben ülő emberek 13%-a nő, elenyésző hányaduk államfő, a gazdaságban, versenyszférában legfeljebb 15-16% a női helyek aránya - ezek a számok a 2000-es évek eleje óta nem változtak, és a folyamat negatív irányba mutat (Sandberg, 2010).

A 20. század második felében tehát a fejlett országokban a családdal kapcsolatos változások a férfi és női szerepeket is érintették, ahogy az ezekkel kapcsolatos értékeket és attitűdöket is, de amíg az európai országok többségében ezek a változások a modernizálódás irányába történtek, addig Magyarországon inkább egy premodern, tradicionális és patriarchális társadalomról beszélhetünk, ahol a magyar társadalom értékrendjének konzervatizmusa nem kedvez a társadalmi nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolásában (Tóth, 2007). A nők legfőbb értékének itthon a szülés képessége és az anyaság számít, arra a nőre, aki tudatosan vagy biológiai okok miatt nem vállal gyereket, a társadalom kérdőn tekint, és inkább kell magyarázkodnia, mint egy gyermeket vállalónak. Még akkor is, ha bolygónk egyértelműen nem bírja el a további hasonló ütemben történő emberi szaporodást.

 

A cikk folytatása következik.

 

Bogdán Brigitta
krízistanácsadó szakpszichológus