Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Modern világ - modern család, megváltozott női – férfi szerepek 1. rész

Bogdán Brigitta képe
Ellenőrzött szakember

Az utóbbi évtizedekben lezajlott társadalmi változások következtében a család fogalma jelentősen átalakult, a nők munkába állásával pedig az általános férfi és női szerepek változása mellett a családban betöltött szerepek is változásnak indultak. Ma már nem csak a régi családmodellben gondolkodhatunk, és már nem jelenthetjük ki azt sem, hogy a nő helye a konyhában van, a férfié pedig a munkaerőpiacon.

Hol van a helyünk, és nőként, férfiként milyen megváltozott szerepeink vannak az átalakult családszerkezetekben? (Hogyan alakul a nő és férfi szerepe az egyszülős családokban, mozaikcsaládokban, szivárványcsaládokban stb.?) Milyen tényezők befolyásolhatják pozitívan a gyermekvállalást? Hogyan kaphatnak az apák is nagyobb szerepet a gyermeknevelésben és a háztartási munkák terén, illetve hogyan lehet a nőket segíteni abban, hogy még jobban be tudják teljesíteni anya-szerepüket és a karrier területén is kibontakozhassanak?
A fenti kérdések igencsak aktuálisak, és jó lenne, ha tudnánk a választ rájuk. Alábbi folytatásos cikkemben a fenti témát járom körül, melyet gondolatébresztőnek szánok.

Fél évszázaddal ezelőtt Parsons (1959, idézi Pailhé és mtsai, 2014) írta le a nukleáris család fogalmát, mint az iparosodott társadalmak uralkodó családi formáját. Ezt a családi formát egy megházasodott pár és biológiai gyermekeik alkották, mely a család jól körülhatárolt definíciója volt az 1950-es években.

Az elmúlt öt évtized jelentős változásokat hozott a családok életében, a társadalom család-fogalmában és az emberek család iránti attitűdjeiben. Jelenleg beszélhetünk válás által létrejövő mozaikcsaládokról, ahol minimum az egyik szülőnek másik kapcsolatból hozott gyermekeik vannak, egyszülős háztartásokról, gyermektelen családokról (Thornton és Young-DeMarco, 2004, idézi Pailhé és mtsai, 2014), vagy éppen azonos nemű párok alkotta szivárvány családokról is.

Ennek oka a „második demográfiai átmenet”, mely a posztindusztriális gazdaság fejlett ipari országok népességére való hatásának következménye (Van de Kaa 1987; Lesthaeghe 1995, idézi Somlai, 2013). Ennek főbb jellemzői, hogy a fiatalok később házasodnak, de egyébként is csökken a házasodások száma, nő a válások száma; egyre többen élnek házasságon kívüli kötelékben és vállalnak ilyen keretek között gyereket; egyre többen élnek szingliként vagy egyszülős háztartásban; egyre több pár egyáltalán nem vállal gyermeket, a nők pedig évekkel később vállalkoznak első gyermekük megszülésére. Ezentúl az átlagos háztartás mérete csökkent, a kiterjesztett családi háztartások ritkábbá váltak (Thornton és Young-DeMarco, 2004, idézi Pailhé és mtsai, 2014). Tehát ha a társadalmat külső szemmel nézzük, a házasság többé nem az egyetlen kerete egy családnak és a gyermekvállalásnak, a családi élet keretei jóval kevésbé szabványosak, az egyszülős családok és az azonos nemű párok családjainak száma is növekszik (Brückner és Mayer, 2005; Buchmann és Kriesi, 2011, idézi Pailhé és mtsai, 2014), és az egyénnek manapság jóval nagyobb szabadsága van a személyes életstílusának megválasztásában, mint korábban volt (Pailhé és mtsai, 2014).

Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeutánál nem is lehetne szebben megfogalmazni a család mai fogalmát: Család az a közösség, melynek tagjai azt családnak érzik (2017).

 

A cikk folytatása következik.

 

Bogdán Brigitta
krízistanácsadó szakpszichológus