Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

Kiút a negatív önértékelésből - 25 apró lépés a valódi önbecsülés felé

Szalai Tamás Dömötör képe
Ellenőrzött szakember

Öbbecsülésünk személyes és kapcsolati életünk alappillére, meghatározza, hogy látjuk magukat, mennyire érezzük messze céljainkat, hogyan veszünk részt az életünkben. Míg a negatív önértékelés sok egyéb - biológiai, helyzeti - tényező mellett valóban egy "téves kiértékelésen" múlik, az önbecsülés önmagunk értékének elfogadását, meglését, az életünkért való hálát jelöli.

Ez, mint minden készség lassan, de biztosan, lépésenként fejleszthető. Emiatt szeretnék a szakirodalom és a kliensekkel folytatott konzultációk felismerései alapján megosztani 25 apró lépést, amely a pozitív önbecsülés felé vezet:

  1. Az ideális énkép reálissá tétele, az aktuális énkép elfogadása: tudom, hogy a boldogság nem egyenlő az elégedettséggel, és, hogy bármilyen jóhoz hozzá lehet szokni, így nem egy kép eléréséhez kötöm a „jó életet”. Tisztázom, mit is várok el magamtól, és megkeresem, mi a jó bennem, az életemben, mit köszönhetek már most?
  2. Külső motiváció, külső célok és megfelelési vágy helyett: belső motiváció, belső célok, és a cselekvés öröme, mint jutalom.
  3. Nem csak a teljesítményt keresem, nem csak felrúgom az eddigi kereteket, hanem egy új belső berendezkedést, látásmódot hozok létre.
  4. Felfedezem és elismerem az erőforrásaim.
  5. Minden nap keresek valamit, amiért hálás lehetek, amit kedvelek, szeretek magamban – legyen ez egy jó szó, tett, bármilyen apróság, amit az életemre figyelve felfedezek.
  6. Csökkentem a prefekcionizmusom – reális célokat, elvárásokat tűzök ki, megengedem, hogy hibázzak, félbehagyjak vagy 80%-ra végezzek el dolgokat
  7. Nem büntetem, kritizálom magam.
  8. Rendelkezem az időmmel – nem őrlöm fel munkateljesítményre és megfelelési helyzetekre, megkeresem, hogy mihez van kedvem?
  9. Keresem az örömforrásaim, és „szeretethelyzeteket” – amelyekben természetességet, elfogadást tapasztalok
  10. Olyan célokat, vágyakat követek, olyan életet próbálok élni, ami belső értékeimmel egybevág.
  11. Optimális mértékű kontrollt tartok – nem kínzom magam, átadhatok feladatokat, hagyok időt spontán programokra, nehéz, elveszett helyzetekben keresem, ami ismerős, amiben jó vagyok.
  12. Elismerem magam előtt, ha valami jót tettem, és befogadom annak érzését, ha mások megdicsérnek – megengedem mások visszajelzéseit, nem ellenkezem, megköszönöm.
  13. Tudok konkrét dolgokat kérni, nemet mondani, kifejezni az érzéseimet, megosztani vágyaimat.
  14. Kapcsolati aktivitást tartok, ha időre van szükségem, megengedem az elvonulást.
  15. Egy érzést erősítek magamban: „szabad és erős vagyok, örömből kapcsolódok és végzem a dolgokat.”
  16. Magam határozom meg a felelősségköreimet – ami nem az enyém, nem veszem magamra, amit vállalok, vallok, azért kiállok bátran, mosolyogva.
  17. Amit elértem, és fontos a számomra, megtartom, fenntartom.
  18. Felismerem sémáim, gondolkodási mintáim, a saját történetem hozta elfogultságokat, torzításokat, és jókedvűen újragondolom őket, míg egy tiszta helyzetképet nem kapok.
  19. Megtanulok relaxálni, érzékelni a testem, lelkem – megtanulom megnyugtatni magam, és békés otthonra lelni magamban.
  20. Tudatosan használom érzékszerveim, kedvemre tapasztalom a világot - ítélkezés nélkül, elfogadóan részt veszek a jelem pillanatban.
  21. Megvizsgálom az életutam, mikor voltam boldog, erős – és tudatosan felidézem ezeket az élményeimet, és használom az ezek a tapasztalatok adta képességeket, cselekvéseket.
  22. Megkeresem, hogy ki vagyok, identitásom, meggyőződéseim szerint élek.
  23. Megírom az érzelmi önéletrajzom – látom, mit csináltam jól és kevésbé értékeim szerint, de mindegyik utat jelöl ki nekem.
  24. Köszönetet mondok szeretteimnek.
  25. Nyitottan állok magam és az élet előtt – tudom, ha odafigyelek, saját életem legjobb tanácsadója vagyok.