Ugrás a tartalomhoz

Jelenlegi hely

A drogfogyasztás kialakulásának lehetséges okai I. rész

Pakai-Szűcs Réka képe
Ellenőrzött szakember

Hazánkban is kiterjedt addiktológiai szakirodalom foglalkozik a szerhasználat különböző megoldási, terápiás vagy kezelési lehetőségeivel, intervenciókkal és tünettannal. Ugyanígy az addikciók kialakulásának folyamatát leíró szakirodalom is bőségesen rendelkezésünkre áll mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. A legtöbb mű ebben a tárgyban az egyén életeseményeinek leírásán és vizsgálatán keresztül mutatja be azt a pszichológiai utat, amely a szenvedélybetegség kialakulásához vezet, és igyekszik azt nagyobb kapcsolati kontextusban is vizsgálva magyarázni. De mi is az az addikció?

Egyrészt addikciónak nevezzük az eufória-kereső, kényszeres, egyformán ismétlődő viselkedést, ami már kikerült az egyén viselkedés-szabályozása alól. Másrészt addikció névvel jelölik a függőségi állapotoknak azon formáit, ahol a függőség súlyos, előrehaladott formában áll fenn. Harmadszor, addikció a kóros szenvedélyek, az általában vett szenvedélybetegségek és az azokhoz vezető egyes állapotok különféle formái (Rácz, 2000). A szenvedélybetegségek, bár kialakulásuk és okaik sokszor nagyon hasonlóak, mégis nagyon különböző tünetekben jelentkezhetnek. A legkézenfekvőbbnek az a felosztás tűnik, amikor a szenvedély tárgya szerint csoportosítjuk a szenvedélybetegségeket. Ily módon megkülönböztetünk kémiai szerekhez kötött szenvedélyeket, és viselkedési addikciókat. Kémiai addikciók közé tartozik a kábítószer-függőség, az alkoholfüggőség, nikotin-függőség, gyógyszerfüggőség, politoxikománia, és szerves-oldószer függőség. Viselkedési addikciók a játékszenvedély, bulimia, trichotillomania (kényszeres hajtépés), kompulzív szexuális zavarok, kleptománia, kompulzív vásárlás, stb. (Gerevich, 2000).

A pszichoaktív szerek felosztásának, csoportosításának szempontjai különbözők lehetnek. Ily módon beszélhetünk legális-illegális szerekről, feloszthatjuk aszerint, hogy természetes vagy szintetikus anyagokról van-e szó, elkülöníthetjük az alapján is a pszichoaktív anyagokat, hogy addiktívak vagy sem, illetve elterjedt megközelítés a kemény és könnyű drog kategóriák szerinti megkülönböztetés. A fenti csoportosítási szempontok azonban nem alkalmazhatók megnyugtatóan, és nem alkalmasak az addikcióval összefüggő jelenségek összekapcsolására, a konkrét pszichoaktív szerrel, a szerhasználat egészének megítélésére. Éppen ezért a két legelfogadottabb felosztás, csoportosítás a kémiai struktúra szerinti és a pszichoaktív hatás szerinti megkülönböztetés (Demetrovics, 2007). Eszerint elkülöníthetünk több csoportot, így depresszáns hatású gyógyszerek (nyugtatók, altatók és szorongásoldók), stimulánsok (kokain, amfetamin, Ecstasy és egyéb amfetamin származékok), hallucinogének, kannabisz, az opiátok és szerves oldószerek. Jól kimutatható az is, hogy a kábítószer-fogyasztó személyiségjegyei meghatározzák azt is, hogy milyen drogot választ, mi lesz az ő bázis-drogja (Demetrovics, 2007).

A cikk hamarosan folytatódik...

Pakai-Szűcs Réka pszichológus